Nem szeretném, ha szeretnének

Be jó is lenne tartozni valahová!

Mív-műves Költők társaságához,
csoporthoz, műfajhoz, falkához.
Egyengetni tetszik alá versem:
jó lenne jó klubtagnak lennem,
velük gondolkodnom, cselekednem.
De sem utódja, sem boldog őse,
nem vagyok senkinek!
Pitvarudvaronca senki udvar-pitvarának
nem voltam, és nem is leszek!

Pedig jó volna lenni valakié!
Szeretném én is, hogyha szeretnének!
De kényükre nem tudok lenni,
működéstelen működővé válni,
csak, hogy látva bevegyenek!
(Hozzám még nem lettek hűtlen a szavak.)

Ősz már vagyok, azzá lehettem,
ám szőke nem leszek sosem!
(Őszenten meg kinek kellek?)

És lettem - mint túláradt patak -,
oly tétova, céltalan,  parttalan.
(Pedig én leszálltam a kínoknak
 eleven, süket és forró sötétjébe -
hová mások leszállni nem mertek sosem,
de hordoznak régi, sok hiú szavakat:
és lelkesedésük vele!)

Jó lenne tartozni valahová?
Mív-műves Költők társaságához,
csoporthoz, nemzethez, falkához,
mint tévelygő ár az úszogató
sövényhez, jelzőkarókhoz, gátakhoz?
Bújkálva, mint Jónás a Halban?

A francba minden bújkálkodással!

Adja meg a Gazda, hogy ne kelljen
csatlakoznom!
Ősz-barna lettem: de nem szőke!