” Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.”
0 órakor a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Vaszilij Kazakov hadseregtábornok vette át.
Hajnali 4 órakor általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. Budapestet Kuzma Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadta. A támadó szovjet egységek katonái jórészt a Szovjetunió ázsiai térségéből jöttek, többségük nem tudta, hogy hol van és ki ellen harcol. A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek - felvették velük a harcot, jóllehet legtöbbjüket álmukban lepte meg a támadás. A támadásról, annak megindulásakor Király Béla telefonon jelentést tett a Parlamentben tartózkodó Nagy Imrének.
A kora hajnali órákban Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet felkereste Szántó Zoltánt, és tájékoztatta Tito és Alekszander Rankovic üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és kormánya tagjainak.
5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mondott, amelyet 8 óráig többször megismételtek:
"Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
5 óra 35 perctől a Miniszterelnök beszédét valamennyi világnyelven is sugározta a Magyar Rádió. A rádióbeszéd szövegezésében Nagy Imrén kívül Donáth Ferenc és Tildy Zoltán is közreműködött. A Parlamentben ekkor jelen volt még: Dobi István, Kristóf István, Rónai Sándor, Szilágyi József és Vas Zoltán.
5 óra 5 perckor a szolnoki rádió hullámhosszán közlemény hangzott el, amely szerint Nagy Imre kormányának volt minisztereiből megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdte harcát az ellenforradalom ellen. Először Münnich Ferenc egy négytagú kormánylistát ismertetett, a miniszterelnök megnevezése nélkül. A hazaáruló kormány névsora: Apró Antal, Kádár János, Kossa István, Münnich Ferenc.
Később Kádár már miniszterelnökként olvasta fel kormánya felhívását és névsorát: Münnich Ferenc, Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Kossa János, Rónai Sándor, Horváth Imre. Közülük többen, így Marosán és Rónai is a rádióból értesültek megbízatásukról.
5 óra 56 perckor Nagy Imre rádión visszatérésre szólította fel a Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölre távozott katonai küldöttséget. Ez a felhívás ország-világ előtt leleplezte a magyar kormány katonai küldöttségének szovjet részről történt törvénytelen lefogását.
7 óra 14 perckor a kormány nevében - orosz nyelven is - felkérték a szovjet hadsereget, hogy ne lőjenek.
"Kerüljük el a vérontást Az oroszok a barátaink és azok is maradnak."
7 óra 57 perckor Háy Gyula író és felesége az Írószövetség nevében a világ íróihoz és a szellemi élet vezetőihez fordult segítségért magyar, angol, német és orosz nyelven: "...Segítsetek Magyarországon!...Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek"
Ez volt a Szabad Kossuth Rádió utolsó életjele: 8 óra 7 perckor a rádió adása zene közben megszakadt.
Reggel 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkeztek az első menekültek: Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, Szántó Zoltán, és mások. Összesen negyvenhárom személy kapott menedékjogot.
Vásárhelyi Miklós, Nádor Ferenc ezredes – a légierők főparancsnoka - és Erdős Péter egy jugoszláv diplomata lakásán kaptak menedéket.
Nagy Imre és Donáth Ferenc távozása után a parlamentben maradtakhoz csatlakozott Bibó István, valamint Mindszenty bíboros, aki utóbb átment az amerikai követségre, és ott menedékjogot kapott.
Bibó István mint a törvényes magyar kormány egyetlen, az Országgyűlés épületében maradt képviselője kiáltványt fogalmazott, ebben rámutatott, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, visszautasítja azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna.
Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, és vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. A kiáltvány így végződött:
"Kérem a nagyhatalmakat és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését a leigázott nemzetek szabadsága érdekében...Isten óvja Magyarországot!"
A kiáltvány egy-egy példányát saját kezűleg adta át több nyugati követségnek.
A túlerő láttán a kormány és a katonai vezetés nem kísérelt meg a fegyveres ellenállást, a szovjet csapatok - helyenként fegyveres harc után - a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték.
Király Béla reggel 6 órakor beszélt utoljára Nagy Imrével, jelentette, hogy a szovjet páncélos egységek a parlament felé tartanak. A miniszterelnök tudomásul vette a hírt.
"Nem kérek további jelentést" - búcsúzott a miniszterelnök a Nemzetőrség parancsnokától. Király Béla ezután szabadságharcosokkal a budai hegyekbe vonult és védelemre rendezkedett be.
Budapest védelmére reguláris alakulattal csupán a Mecséri János alezredes parancsnoksága alatt álló esztergomi hadosztály maradványai tettek kísérletet Pesterzsébet környékén.
A Tökölön lévő ávéhások feladata az volt, hogy a szovjet csapatokkal elfoglalják a parlamentet,de Soroksárnál kemény ellenállásba ütköztek. Az ellenállók kilőtték azt a páncélkocsit is, amelyben a fogoly Maléter Pál is tartózkodott: a honvédelmi miniszter sértetlen maradt.
Budapesten a fegyveres ellenállást már csak a felkelő csoportok (elsősorban a Corvin köz, a Kilián laktanya, Almássy tér, Széna tér, Pesterzsébet, Csepel) folytatták.
A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.
A Kádár-kormány a nap során még táviratot küldött az ENSZ főtitkárának, kérte a magyar kérdés levételét a napirendről.
Az áldozatok száma aznap a fővárosban 135 fő volt.
Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen, mire a szovjet kormány élesen tiltakozott az angol és a francia kormánynál egyiptomi városok bombázása ellen. Szépséges terelő hadművelet, ugye?
1956. november 4-9. között Dunapenteléről, Vácról, Pesterzsébetről és azóta sem meghatározott más helyekről ellenállásra felszólító rádióadások adásai hangzottak el, de a forradalom és szabadságharc ügye lényegében mát elbukott.
*** *** ***
A Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti események embervesztesége országos viszonylatban 2652 fő (Budapesten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700) sebesült meg.
A szovjet veszteségekről 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51 eltűnt.
A forradalom leverését követő megtorlásban 453 főt végeztek ki.
1958-ban bírósági ítéletet követően kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése