2012. november 22., csütörtök

1877. november 22.

135 évvel ezelőtt, 1877. november huszonkettedikén - dacára a zord, csúf télidőnek - a Nap meleg fénye áradt szerte a kicsiny partiumi falucskán, Érmindszenten.
Megszületett Ady Endre.
Egyebekben mindenkire ráhagyom, hogy megkondítson benne e Név valamit, én bizony értékelő szavakat szórni nem fogok.
Ciki lenne!
Kuka, a törpék egyike szót se szóljon Góliátról, az Óriásról, mert nevetségessé válhat!
Álljon ide elénk egyik Verse, a sok elképesztőség közül az egyik elképesztő!
A többi meg legyen néma csend!

SÉTA BÖLCSŐ-HELYEM KÖRÜL
Ez itt a Bence, látod-e,
Szelíd, széles domb s méla lanka,
Tán klastrom állt itt egykoron,
Bence-nap éjén köd-torony
Fehérlik s kong süllyedt harangja.

Ez itt az Ér, a mi folyónk,
Ős dicsőségű Kraszna-árok.
Most száraz, szomorú, repedt.
Asszonyom, tépjek-e neked
Medréből egy-két holt virágot?

Ez itt a Kótó, volt falu,
Elsüllyedt vagy turk horda dúlta,
Csupa legendák és jelek.
Itt akartam járni veled
És most gyerünk be a falunkba.

Ez itt falu, az én falum,
Innen jöttem és ide térek.
Mindszentnek hívják hasztalan,
Mert minden gonosz rajta van,
S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.

Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése