kik időben szólaltok meg,
és kiskarácsonyt, nagykarácsonyt,
ádventet szépen kívántok,
hogy jó korán ünnepelhessek.
(Köszönöm a sok jó-kívánságot,
és ígérem, jól leszek. Ünnepelek.)
Mert semmi bajom Ünneplő az Ünnepeddel.
Díszbeöltözött lélekkel várom évről-évre,
hogy Jézus, a Krisztus megszülessen.
Csak hát túl sok már a vacsoraváró
a Telekin meg a Blaha Lujza téren,
és szent karácsony reggelén,
túl sok anyó kutat kukák mélyén
pulykából maradt csontokért,
melyen kevés hús is lehet.
Mi módon ünnepelhetnék?
A baj csak annyi, hogy ahol hazugság
van, ott hazugság van: ádventkor
és karácsony éjjelén.
Nem csak a volt - nincs
és sosem-lesz szobában,
nem csak a karácsony-éjszakában
üvöltő biztonsági őr szavában.
Ott hazugság van
az arc elé kapott kezek
rándulásában: mert
hol hazugság van,
ott hazugság van,
és nincs,
nem lehet karácsony.
Amint előzőleg ádvent sincsen:
erőlködhetsz minden üdvözlettel,
mert csak hazugságok
vannak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
de sem karácsony, sem ádvent
nincs az üres-hideg tél-üregekben,
sem a zengedezett Himnuszban,
sem az Operettben, sem az Operában,
és nincs az újévi trombitában,
mert a hazugság ott van
jelenvalóan mindenekben:
a régi meg az új istenekben.
És ott van a Te Ádventedben,
és Karácsonyodban,
mikor üdvözölsz engemet,
s kisült kalácsod eszegeted…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése