Ott, ahol a zord Himáláya megszelídülve ereszkedik Punjab felé, volt egyszer két kicsiny, szomszédos ország. Kicsiny volt mindkettő, hanem az egyik valamicskével mégis csak nagyobb volt a másiknál, így aztán egy napon ennek királya azt gondolta, ideje lenne leigázni a kisebbiket.
”De előbb azért” – gondolta a rádzsa -, „meg kell győződnöm arról, mennyire ravasz a királyuk, vagy mennyire bölcs. Ha nem az, akkor le tudom győzni, ha igen, akkor jobb lesz békében maradni.”
Küldött tehát próbaképpen egy színben és méretben teljesen egyforma kancát meg a csikóját a másik királynak, és kérte, döntse el, melyik a kanca és melyik a csikó?
A király tanácsadói csak nézték a két lovat, megnézték minden irányból, szemüket meresztették, de nem tudtak dönteni.
Egyikük hazament, elmesélte a feleségének, aki így válaszolt: „Ó, ez egyszerű! Megmondom, mit tegyél! Készíttess jászolt, tétess bele friss füvet: az anyakanca a csikó elé fogja tolni a füvet.”
Bizony, úgy történt, ahogy mondta, így hát a szomszédos rádzsa első feladatát sikerrel megoldották.
Másnap aztán kaptak a királytól egy karót, melyet mindvégig egyforma keresztmetszetű faágból faragtak, és mindkét végét egyformán kihegyezték.
A kérdés úgy szólt, hogy melyik annak a karónak az eleje, és melyik a vége.
A férfiak ismét csak tanácstalanul forgatták a karót, de az a tanácsnok újra elmondta feleségének, aki így válaszolt: „Ez sem nehéz. Dobjátok a karót egy patakba, és amelyik fele a sodrás irányába fordul, az az eleje.”
Így is tettek a tanácsnokok, és sikeresen megoldották a feladatot ismét.
Harmadnap a nagyobbik kis ország királya két kígyót küldött nekik, avval, hogy állapítsák meg, melyik a hím és melyik a nőstény?
A tanácsadó ismét a feleségéhez fordult, aki így szólt: „Nem nehéz ez sem. Terítsetek a kígyók közelébe egy selyemdarabot! A nőstény puhának és finomnak fogja érezni, és elvackolódik rajta, a hím viszont el fogja utasítani, és nem alszik majd.”
Ezt tették a tanácsnokok, és minden úgy lett, ahogy az asszony mondta.
A nagyobbik kicsi ország királya úgy döntött, hogy mégsem indul hódító háborúba, mert a kisebbik ország rádzsája igen fortélyos ember, az viszont tisztában volt vele, hogy tanácsosai nagy bajtól mentették meg. Hívatta hát tanácsnokait, és megkérdezte őket, ugyan, honnan tudták mindezeket a dolgokat, melyekkel ő bizony kudarcot vallott volna.
Előállt akkor a férj, és elmondta, hogy nem ők tudták mindezeket, hanem az ő felesége.
Akkor a király magához rendelte a bölcs asszonyt, gazdagon megjutalmazta, férjét pedig fő-főtanácsnokául nevezte ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése