Az összetűzések gyakorlatilag az egész országban megszűntek, a Bosnyák tér és a Ferenciek tere között megindult a hetes busz, és amúgy is konszolidálódni kezdett az élet.
Megkezdődött az MSZMP szervezése Donáth Ferenc irányításával.
A nap folyamán Nagy Imre többször is hivatalosan tiltakozott a szovjet csapatok beözönlése ellen. Kinevezték a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről tárgyaló magyar delegációt: Erdei Ferenc, Maléter Pál, Kovács István vezérőrnagy, Szűcs Miklós ezredes lettek a jelöltek.
A magyar kormány kormányküldöttséget nevezett ki, vezetője Losonczy Géza, tagjai Kővágó József, Antall József, Márton András, Farkas Ferenc lettek, hogy Varsóban tárgyaljanak a Szovjetunió kormányküldöttségével a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról, valamint a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról.
Ugyanakkor a magyar kormány szóbeli jegyzékben tiltakozott az aznap is folytatódó magyarországi szovjet csapatmozdulatok ellen.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés közgyűlésen történő megtárgyalása mellett foglalt állást. November negyedikére tűzték napirendre az ügyet. Honnan sejthették volna, hogy késő lesz?
A Magyar Írók Szövetsége rendkívüli közgyűlést tartott. Az Elnökségét kiegészítették Féja Gézával, Keresztury Dezsővel, Kodolányi Jánossal, Lakatos Istvánnal és Rónay Györggyel.
Az Irodalmi Újság közölte Németh László Emelkedő nemzet című cikkét, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, valamint Déry Tibor, Pálóczi Horváth György, Kassák Lajos, Fodor József, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Hubay Miklós, Tamási Áron és mások írásait.
Mindszenty bíboros szűkebb körű püspökkari megbeszélést tartott Grősz József kalocsai érsek, Shvoy Lajos székesfehérvári és Pétery József váci püspök részvételével. Felszólította az egyházmegyék ordináriusait, hogy a joghatóságuk alá tartozó békepapokat rendeljék vissza egyházmegyéikbe, ugyanakkor bocsássanak el minden békepapot a vezető állásokból.
A késő délutáni órákban vált világossá Nagy Imre környezetében, hogy Kádár János, az MSZMP első titkára és a miniszterelnök addigi híve eltűnt. Üzenetet sem hagyott hátra. Vele együtt távozott Münnich Ferenc belügyminiszter, akit szintén mindenütt kerestek.
Naivitással határos, hogy csak a kézenfekvő hazaárulásra nem gondolt a kormány: pedig ugyanekkor Apró Antal, Kiss Károly, Marosán György és Nógrádi Sándor is elhagyta Budapestet, és a tököli szovjet bázisra távozott.
Szántó Zoltán Soldatic nagykövetnek felvetette egy esetleges jugoszláv menedékjog kérdését.
A Magyar Izraeliták Országos Irodája, a Hitközség Ideiglenes Forradalmi Bizottsága és a Budapesti Rabbi Kar a rádióban a vallási szabadságát visszanyert magyar zsidóság nevében üdvözölte a forradalom vívmányait.
Dudás József egy fegyveres csoporttal megszállta a Külügyminisztérium épületét, amelyet a hadsereg hamarosan visszafoglalt: Nagy Imre elrendelte Dudás letartóztatását, később azonban szabadon engedték.
Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyalt, a szovjet fegyveres beavatkozást előkészítendő. A jugoszláv vezetők hozzájárultak a szovjet beavatkozáshoz. Hruscsov Münnichet javasolta az új vezetés élére, de jugoszláv javaslatra mégis Kádár személyében egyeztek meg. Kádár pedig a délutáni, esti órákban a Szovjetunióba érkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése