Átalakult a kormány.
Miniszterelnök és külügyminiszter Nagy Imre
Államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKGP), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Kádár János, Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Kéthly Anna (Szociáldemokrata Párt) valamint Maléter Pál, mint honvédelmi miniszter. Az előző kormány valamennyi szakminiszterét felmentették.
Kádár János, megmagyarázhatatlan távolléte ellenére is (Nagy Imre javaslatára) tagja maradt a kormánynak.
A parlamentben délelőtt megkezdődtek a magyar-szovjet katonai tárgyalások a csapatkivonások részleteiről, a hősi emlékművek megóvásáról, az ünnepélyes búcsúztatásról. A szovjet hadsereget Mihail Malinyin vezérezredessel az élén egy héttagú tábornoki küldöttség képviselte, a magyar néphadsereget pedig Maléter Pál vezérőrnagy, Kovács István vezérőrnagy és Szűcs Miklós ezredes.
A tárgyalás simán zajlott le, és megállapodás született, hogy a megbeszélések a szovjet parancsnokságon folytatódnak este 10 órakor.
Délután Tildy Zoltán és Losonczy Géza nemzetközi sajtótájékoztatót tartott az Országházban a szovjet csapatmozdulatokról, a magyar-szovjet tárgyalások állásáról, az ellenforradalmi veszélyről, az 1945 utáni változások megőrzéséről.
Tildy szerint a nemzeti kormány mindent meg fog tenni, hogy a teljes egyenjogúság és függetlenség alapján nyílt, becsületes, jószomszédi viszonyt alakítson ki Magyarország és a Szovjetunió között. Losonczy pedig hitet tett a lezajlott forradalom vívmányai, mindenekelőtt a nemzeti függetlenség megőrzése mellett, és leszögezte, hogy a kormány nem fogja tűrni a kapitalizmus visszaállítását.
A csepeli munkástanács és az Újpesti Forradalmi Bizottság a sztrájk beszüntetése mellett döntött, és országosan előkészületek történtek a munka november ötödikei általános felvételére. De nem lett november ötödike, csak negyedike lett.
Délben Nagy Imre fogadta az osztrák követet, aki kormánya nevében cáfolta, hogy Ausztria felől emigránsok tömege érkezhetne Magyarországra.
Minden esetre a szovjet csapatok lezárták az osztrák határt.
Este nyolc órakor Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intézett a nemzethez. Mindszenty bíboros e rádióbeszédében - amelyet a Kádár-rendszer támadott és meghamisított, anélkül, hogy közölni engedett volna - a lefolytatott harcot nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak minősítette.
"Demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúr-nacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni" ..."nem helyezkedünk szembe a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk" - hangoztatta többek között a hercegprímás. Jogosnak és kívánatosnak mondotta a keresztény hitoktatás szabadságának, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását. "Mi magyarok az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni" - állapította meg Mindszenty.
Tildy Zoltán államminiszter a beszéd elhangzása után Nagy Imre és miniszterei nevében köszönetét fejezte ki a hercegprímásnak "a nagy segítségért", amelyet a bíboros a rádiószózatával a nemzeti kormánynak nyújtott. Különösen megköszönte Mindszenty beszédéből a munkára szóló felhívást, a semlegesség helyeslését és követelését, a magánbosszú elítélését, a pártatlan bíróságok illetékességének kiemelését és a pártoskodás helytelenítését.
A szovjet-magyar tárgyalásokról kiadott esti közlemény szerint a szovjet fél leállította újabb csapatok Magyarországra áramlását. (Gyönyörű!)
Este 10 órakor a magyar kormány katonai küldöttsége Maléter Pál honvédelmi miniszter vezetésével Tökölön, a Magyarországi Szovjet Haderők Főparancsnokságán folytatta a délelőtti tárgyalásokat a Malinyin tábornok vezette szovjet katonai küldöttséggel.
Kezdetben e tárgyalások a szívélyesség jegyében folytak, aztán…
Éjféltájt Ivan Szerov tábornok, a szovjet KGB vezetője a tárgyalóteremben letartóztatta a magyar katonai küldöttséget: gondolkodjunk csak! A törvényes magyar kormány hadügyminiszterét, többek közt. De, hogy az idegen beavatkozás látszatától némileg óvják magukat (még nem került sor Kádár internacionalista segítségkérésére, tán az időzítés nem egészen klappolt), az akcióba Piros Lászlót és más magyar ÁVH-sokat is bevontak.
Néhány hét múlva Malétert, Kovácsot és Szűcsöt átadták a magyar hatóságoknak, Erdeit szabadon bocsátották.
Amennyire tudni lehet a forrásokból, Erdei elengedése Kádárnak Hruscsovval kötött alkuja alapján volt lehetséges.
Este Nagy Imre középszintű román pártküldöttséget (Walter Roman) fogadott, és késő éjszakáig tárgyalt velük.
Nem tudni, miről is volt szó pontosan.
Közben a dolgok már elvégeztettek! A negyedikére virradó éjjel a magyar szabadság ügye egy időre lekerült a napirendről. Harmincnégy évre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése