Tegnap kaptam

Maróti László - csak névrokon - még a kaptáros időkből maradt, az egyetlen barát,
aki még küld nékem olykor verseket, Neki nem derogál, hogy már csak egy vacak kis blogot
szerkesztek. Mások már nem küldenek semmit, miért is küldenének?

Maróti László: Nézem a képed

Nézem a képed,
mintha velem lennél,
mintha beszélgetnénk,
mintha melléd ülnék.

Mintha együtt lennénk,
mintha együtt ennénk,
mintha szeretnélek,
mintha szeretnél még.