2012. október 17., szerda

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?”

Hol itt a trükk? Mert, hogy trükkösködtem kicsit, az biztos, de mit?
A kérdésem ma csak ennyi.
 Tessék!

KÁDÁR F. KAKAB (1789 – 1851), a tizenkilencedik század legnépszerűbb regényírója, romantikus indiánregényeiről ismert.

GIUSEPPE OREFICE (1813 – 1871), jeles író, több tudós és irodalmi társaság tagja, egy darabig vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Történelmi illetve szociológia indíttatású regények szerzője.

MICHAEL POTTER (1776 – 1828), költő, szerelmes verseiben, melyeket Ruszandához, egy román parasztlányhoz írt, a természetesség, közvetlen látásmód dominál, de írt füvészkönyvet is. Fő művének négy levonásában mesélte el egy parasztfiú bosszúját földesurán.

PATAK SEBESTYÉN JÁNOS (1685 – 1750) a barokk zene kimagaslóan nagy zeneszerzője, orgonistája, hegedűművésze, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége.

BORÁRUS ANTAL (1757 – 1822), jeles szobrász, ki a barokktól eltávolodva, az antik művészet ideáljaihoz nyúlt vissza, és ezért a klasszicizmus megalapítójaként tartjuk számon. Saját maga tervezte és készítette gyönyörű síremlékét, hol örök álmát alussza.

GIUSEPPE SOLDATO (1791 – 1830), drámafordító, majd író, ki népének az első nemzeti és szerelmi tragédiát adta.
MADÁR PÁL (1397 – 1475), a quattrocento egyik legjelesebb festője, a perspektivikus ábrázolás megszállott kutatója volt. Hírneves műve az Éjszakai vadászat.

MOLNÁR ARTÚR (1915 – 2005), jeles drámaíró, esszéista, rádiójátékok és filmforgatókönyvek szerzője.

SZÖKŐKÚTI JÁNOS (1621 – 1695), író, költő: írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti.

LESLIE GRAND (1883 – 1954), író, publicista: legnagyobb sikerét különböző állatokról szóló szatirikus írásával és novelláival aratta.

ANTONIO SERBO (1901 – 1945), irodalom- és kultúrtörténész, nemzetközileg is elismert regényíró: legismertebb regénye a rejtélyes rózsakeresztesek legendáját helyezte a huszadik századba.

LAWRENCE TAILOR (1900 – 1957), jeles költő és műfordító. Életműve nemcsak valamely történeti jelen idő eseményeinek átélése, emberi és társadalmi igények bejelentése, hanem a létezés egészében való jelenlét átgondolásának poétikai alkalma.

ÚJHÁZI JAKAB (1725 – 1798), író és nevezetes kalandor: élete során volt börtönben többször is, rengeteg nő csábítójaként ismert, és a lottót is ő találta fel.

ERNEST NICE (1884 – 1953), nagyszerű költő, műfordító, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő egyaránt volt. Sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” felirat áll.

FÜRGE JONATÁN (1667 – 1745), író, a szatíra nagy mestere, legnevesebb művében egy hajóorvos alacsony és magas emberek országába kerül, és megutálja a normális termetű embereket. Kortársai izgalmas, udvariatlan és különc embernek tartották. A különcsége leginkább az álnéven, az emberi ürülékről írt értekezésben mutatkozott meg.

GIOVANNI D’ORO (1817 – 1882), lírikus, epikus költő, tudós- és költői társaságok tagja, sőt fontos személyisége volt. Anyanyelvének bámulatos mestere, ki irodalmi működését egy szatirikus vígeposszal kezdte, de hírnevét egy pályázatra írt elbeszélő költeményének köszönhette.

CSILLOGÓ FRIGYES (1759 – 1805), költő, drámaíró, filozófus és történész. Őt tartják nemzete legjelentősebb drámaírójának. Egyik költeményének megzenésített változata a humanizmus, az Európai Unió himnusza lett.

GIULIO PECORAIO (1883 – 1937), a huszadik század első felében szülőhazájának legismertebb impresszionista költője volt. Boldogtalan, társtalan magánya sohasem oldódott fel élete során, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat.

EMBER TAMÁS (1875 – 1955), a 20. századi prózairodalom egyik legjelentősebb alakja, Nobel-díjas. Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző. Első nagy regénye egy polgári családregény volt, mely szülővárosában szörnyű vihart kavart.

GIORGIO DA MAROT (1951 - ?), jelentéktelen, ismeretlen huszadik századi szerző, a rímek, alliterációk és más értelmetlen költői díszek barátja. Sűvei soha, sehol sem selentek seg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése