Napvilágot látott XII. Pius pápa enciklikája, amelyben támogatásáról biztosította a felkelést, és közös imát rendelt el a katolikus templomokban a mielőbbi győzelemért.
A nyugati kormányok első üdvözlő nyilatkozatai is e napon hangzottak el.
Az egész országra kiterjedtek a harcok, a tüntetések. Általánossá vált a sztrájk, sorra alakultak a munkástanácsok, a vidéki városokban a forradalmi bizottságok.
Budapesten a legsúlyosabb harcok a Killián laktanya környékén folytak, a Katonai Bizottság tervet dolgoz ki a Corvin köz teljes felrobbantására.
Maléter bejelentette, hogy nem hajlandó a felkelők ellen harcolni.
Felgyorsult a Néphadsereg szétesése. Az alakulatok egy része átállt, vagy tétlenül nézte a laktanyák lefegyverzését. Néhány alakulat azonban kísérletet tett a felkelés leverésére.
A pártvezetés folyamatos ülésébe bekapcsolódott Donáth Ferenc és Losonczy Géza: ők nem fogadták el az események ellenforradalomként való értékelését. A KV ülésén a Katonai Bizottság tagjai a felkelés katonai leverését követelték.
A KV elfogadta Nagy Imre másnap kihirdetendő, új kormányának listáját.
Az MDP KV és a SZOT Elnöksége felszólította a munkásokat, alakítsanak munkástanácsokat.
16 óra 15 perc: a rádióban elhangzott az MDP KV nyilatkozata, amely új nemzeti kormányt, a függetlenség és egyenjogúság alapján folytatandó magyar-szovjet tárgyalásokat ígért. Mindezek feltételéül a fegyveres harc beszüntetését szabta meg. Amnesztiát hirdetett a fegyveres harc minden résztvevőjének, ha este 10-ig leteszi a fegyvert.
Két nap szünet után ismét megjelent a Szabad Nép.
Tüntetés volt Mosonmagyaróváron, a határőrlaktanyából sortüzet adott le a tömegre, több mint kilencvenen meghaltak, három határőrtisztet meglincseltek.
A kecskeméti és a nagykanizsai sortűz is halálos áldozatokat követelt, és Esztergomban is tüzet nyitottak a tüntetők autóbuszára: itt tizenöten haltak meg.
A jugoszláv kormány üdvözölte Nagy Imre miniszterelnöki és Kádár János első titkári kinevezését.
EMLÉKEZETből
Mint írtam már, öt éves múltam július elején, vannak hát emlékeim. Ezen a napon – vagy másnap – lehetett, hogy sógorom, ki katonatiszt volt (hadnagy talán?), megjelent kis házunknál egy oldalkocsis motorkerékpárral, és a fészerbe tette. Persze, azt utóbb tudtam csak meg, hogy feladata volt avval a motorbiciklivel, a felkelő csoportok között tartotta a kapcsolatot, és a Killiánba vitte a híreket, illetve utasításokat a Killiánból a csoportoknak.
Minden esetre így történhetett, hogy amikor a helyzet konszolidálódni látszott – harmincadika körül –, nem folytak harcok, két alkalommal is maga mögé ültette Aput, engem meg becsomagoltak az oldalkocsiba, és Budapest utcáit jártuk.
Bizonyosan több helyszínt is láttam – Budán is voltunk, ez biztos, talán a Széna-téren -, legerősebb emlékem azonban a kiégett Divatcsarnok, a későbbi Lottó-áruház a Szövetség utca sarkán, és a Köztársaság téren a nagy gödör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése