A szultánok tengeri hatalma a 16. század derekán tetőzött, amit Málta – végül sikertelenül záruló – 1565-ös ostroma és a Ciprus elleni 1570-71-es háború is világosan megmutatott. Mivel az utóbbi sziget velencei érdekeltség volt, a tengerek királynőjének vezetői – az 1570-es oszmán támadást követően – sikeresen rábeszélték V. Pius pápát egy „szent liga” megalapítására, melyhez számos itáliai állam és lovagrend – például Nápoly, Genova, Savoya, a Máltai Lovagrend és a toszkán Szent István Lovagrend – mellett II. Fülöp Spanyolországa is csatlakozott.
Ez a szövetség diadalmaskodott Lepantónál.
1697. október hetedikén született Giovanni Antonio Canale, Canaletto, velencei festő és rézmetsző mester. Művészi életpályája apja velencei díszletfestő műhelyében indult, de a kortársak már korán felismerték rendkívüli tehetségét. 1720 körül fordult figyelme a városlátképek felé, és élete végéig ez is maradt művészetének fő témája. Szülővárosáról, Velencéről készített látképeit külföldön adta el, főként Angliában.
1745-ben aztán Angliába ment, és 1755-ig ott élt, és festett számos képet a Temzéről és hídjairól, London középületeiről és sok nevezetes vidéki épületről is.
A Maestro minden alkotása a részletek aprólékos kidolgozásáról tanúskodik. Gondos toll- és ceruzarvázlatokat készített, amelyeket gyakran jegyzetekkel látott el. Valószínűleg használt camera oscurát, a sötétkamrát, hogy az eléje táruló kép apró részleteit is feIfedezze és rögzítse. Műveit a lineáris perspektíva alapján komponálta, ami nemcsak a térérzet illúzióját kelti, hanem az esztétika, kompozíciós rend eszköze is. Gyakran alkalmazott nagylűátószögű, vagy madártávlat-nézőpontot több enyészpontos perspektívával.
Bizonyára nem tartozik e végtelem gazdagságú olasz pittura legnagyobbjai közé, de én nagyon szeretem Őt is.
1885. október hetedikén született Niels Henrik David Bohr, Nobel-díjas dán fizikus, aki az atomszerkezet és a kvantummechanika tudományterületén alkotott jeles dolgokat.
Rutherford elméletei alapján Bohr 1913-ban publikálta az atom szerkezetének modelljét, bevezetve az atommag körüli pályákon keringő elektronok elméletét, ahol a külső pályákon levő elektronok határozzák meg az anyag kémiai tulajdonságait. Kigondolta a komplementaritás elvét, amely szerint a dolgokat külön-külön lehet vizsgálni aszerint, ahogy ellentétes tulajdonságaik vannak. Például a fizikusok szerint a fény egyaránt lehet hullám- és részecskefolyam – két látszólag egymást kizáró tulajdonság – ezen elv alapján.
Bohr filozófiai alkalmazást is talált erre a merészen eredeti elvre.
1930. október hetedikén született Berek Kati, a Nemzet Színésze, kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, versmondó, Érdemes és Kiváló Művész.
http://www.youtube.com/watch?v=kWrTc0LMdpo
1942. október hetedikén született Halász Judit, Kossuth- és Jászai Mari díjas színésznő, énekesnő, Érdemes Művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja: egyszóval – mert minek mondanék többet -: HALÁSZ JUTKA. Boldog Születésnapot!
* * * * * * * * *
Van-e Halász Jutkának férje?
Mielőtt túlságosan elmerülnél az alább következő történetben, figyelmeztetni szeretnélek Nyájas Olvasó, hogy elemi irodalomesztétikai szabályt sértek evvel az írással.
Ugyanis semmiféle általános tanulságot nem tettem belé, ennek az elbeszélésnek nem lesz tanulsága.
Mesélni szeretnék csupán.
A mese egy osztálytalálkozóval kezdődik. Osztálytalálkozóval, sok évvel ezelőtti gyermekeimmel, kiket – akárhogyan számolok is, próbálom a helyzetet javítani – 19 évvel ezelőtt kezdtem tanítani, és osztályfőnökösködtem is náluk.
Meghökkentő egyébként, hogy most, az osztálytalálkozón, legalább öt kisgyereket számlálok, akik a sok lufival - amivel a termet díszítették kedveseim - játszanak.
Ők bizony a gyerekeim gyerekei már.
Amikor ez az osztály elsősként hozzám került, 1990-ben, még maguk voltak gyerekek, akkor is, ha ezt bőszen tagadták.
Az első, akire fölfigyeltem az új osztályban Livi volt.
Livire nehéz lett volna föl nem figyelni. Volt nekem néhány álmodozó, a tanórák köznapi realitásán játszi könnyedséggel fölülemelkedő gyerekem a harminc év során, de Livinél álmodozóbb leánykával nem volt dolgom sem addig, sem azután.
Az én Líviám álmodozásba merülésének, majd váratlan visszatérésének a jelenvalóságba félreérthetetlen külső jegyei voltak.
Először rajzolgatni kezdett, de állítom, hogy nem a lapra nézve, hanem valahová egészen máshová. Krikszeket, indákat, leveles ágakat rajzolt a füzetlap szélére, majd földíszítette az ágakat álmai madárkáival, pillangóival.
A második - az elmélyültebb - szakaszát az álmodozásnak avval jelezte Livi, hogy a rajzeszköz a szájába vándorolt, és annak végét rágcsálta.
Ezekben az esetekben teljesen fölösleges lett volna Líviát holmi Odüsszeiával, Antigonéval, Szappho lírájával visszazökkenteni a valóságba, nem is tettem soha ilyen aljas dolgot.
Visszatérését a valóságba avval jelezte, hogy a fent megnevezett íróeszközt kiköpte: ilyenkor aztán lehetett már vele kommunikálni, kérdezni, és ő - eleven szellemmel - mindenre válaszolt is. Azt ugyanis elfeledtem mondani, hogy ez az érzékeny kis lélek, az egyik legjobb irodalmárom volt, minden költői képet, alakzatot, szerkezetet kapásból értett, érzett és megfejtett.
Történt pedig, úgy három-négy héttel a tanév kezdete után, hogy hozzákezdtem gyermekeim színházba-szoktatásának.
Ezt mindig úgy tettem, hogy először valami "könnyedebb", "egyszerűbb" darabra vittem őket, nehogy egy életre leszokjanak a színház élvezetéről. (Még olyan is volt - esküszöm -, hogy musicallel kezdtük.)
No, Liviéket például a Vígszínházba szerződtettem, éspedig a Játszd újra Sam! című darabra, melynek két főszerepét Kern András és a csodálatos Halász Jutka alakította.
Miért, miért sem, de az előadás kifejezetten diákelőadás volt (én is az iskolába járó "jegyüzértől" szereztem be a jegyeket), és ezért gyönyörűbbnél gyönyörűbb gimnazistákkal, meg szakközepesekkel telt meg azon az estén a Vígszínház nézőtere.
A gyönyörűbbnél-gyönyörűbb lányok erősen felizgatták Matyi nevű gyermekemet, aki mellettem ült, és az előadás kezdete előtt úgy pörgött a plüss-zsöllyében, akár egy ringlispil, és újra- meg újra megbökdösött:"Azt tessék nézni tanár úr... Meg amazt.... Húúúú..." - nyögdécselte végül.
Nem kell magyaráznom, ugye? A megmutatott lányok többsége a gyermekem lehetett volna, vagy - ha jól sikerül az első randevúm - akár unokám.
Egy idő után ezt közöltem is Matyival, mondván, hogy inkább a Halász Jutkát ajánlgassa nekem, az inkább hozzám való lenne.
Fogalmam nem volt akkor arról, hogy Matyi ezt a mondatot eltette agya egyik rekeszébe, hogy aztán alaposan megforgassa magában, és arra a következtetésre jusson, miszerint ofője szerelmes Halász Juditba.
(Hogy az igazat megvalljam: ha szerelmes nem is voltam a művésznőbe, azon a koron már túl voltam, amikor színésznőkbe szeret bele az ember fia, de biztosan többet éreztem iránta, mint amit rajongásnak szokás mondani egy neves színésznő iránt.)
Telt-múlt az idő, nekem fogalmam sem volt, hogy osztályom keresztül-kasul megfontolta bolond osztályfőnökük lelkiéletét: amit most leírok, azt utóbb - főleg szülőktől - tudtam meg.
Létezett az idő tájt egy tévéműsor, talán Három kívánság címmel, abban egészen vad kívánságokat is teljesítettek.
Mármost gyermekeim kitalálták, hogy karácsonyi ajándékként azt kérik, hogy én - vagyis osztályfőnökük és magyartanáruk - találkozhassam szívem Hölgyével (ahogy ők gondolták), vagyis: Halász Judit művésznővel.
Mondom: erről semmit nem tudtam, ám elérkezett egy irodalom óra, amikor - ha éppen ok-okozatot összekötni tudó agyam van - rájöhettem volna.
Szokott módon indult az óra.
Én lelkesen a katedrán, meg a padok közt, az osztály többsége lelkesen a padokban, Livi - mint rendesen - lelkesen rajzba kezd, majd kicsit még jobban elhomályosul egyébként gyönyörű tekintete, és bekapja a golyóstoll végét.
Haladt hát minden a maga szokott útján, mígnem Líviám, visszatért halandó osztálytársai és tanára körébe.
A tollvéget kiköpte, rám nézett, és azt kérdezte: "Tanár úr! Van a Halász Jutkának férje?"
Valójában nem is értettem a kérdést, pontosabban azt, hogy miként kerül a Művésznő magánélete Catullus lírájához.
Fogalmam sincs, mit válaszoltam, de túl értelmes nem lehetett.
Ráadásul én voltam az egyetlen abban a tanteremben, aki egy kukkot sem értett az egészből. Az osztály: igen.
Utóbb aztán - talán a félévi szülői értekezleten - megtudtam a titkot, ráadásul azt is, hogy gyermekeim nem kaptak választ kérésükre: szerintem, ez szemétség volt a tévémacitól.
Peroráció: most, az osztálytalálkozón, tizenkilenc év múltán, hadd idézzem Líviám első kérdését: "Tanár úr! Van a Halász Jutkának férje?"
És kedves, hamis kis mosolyával néz rám, és gyönyörű szemében is mosoly bujkál.
Bizony, az én Livim semmit sem változott, semmit sem!
Most is, vallom, hogy jó itt, ebben a blogban kezdeni a napot!
VálaszTörlésÚjraolvasva is jót vigyorogtam!
Köszönöm, Jana!
VálaszTörlés