1582-ben október nyolcadika egyáltalában nem létezett, ahogy ötödikétől tizennegyedikéig egyetlen nap sem a keresztény világban. Ennek magyarázata a következő: a Julius Caesar által Kr.e. 46-ban bevezetett Julián-naptár 365 és egynegyed napos évvel számolt, a Föld ugyanakkor 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc alatt teszi meg útját a Nap körül. A hiányzó 11 perc 14 másodperc az évszázadok során összeadódott, így a különbség az idő multával, a 16. század végére már 14 napra szaporodott fel. Mivel a tavaszi napéjegyenlőség nem március huszonegyedikére esett, egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása, az ünnep egyre korábbra, már a téli egyházi ünnepekbe készült csúszni. Ezért XIII. Gergely naptárreformot rendelt el, melynek oroszlánrészét Luigi Lillo Ghiraldi nápolyi csillagász és Christophorus Clavius német jezsuita szerzetes, matematikus végezte el.
XIII. Gergely 1582. február 4-én tette közzé kezdetű bulláját a naptár reformjáról: az évből elvettek tíz napot, így 1582. október 4. (csütörtök) után másnap már október 15-ét (pénteket) írtak, és ezzel a napéjegyenlőség is visszakerült március 21-ére.
1871-ben október nyolcadika és tizedike között szörnyű tűzvész pusztított Chicagóban: a város délnyugati részén felcsapó lángok gyorsan terjedtek északkeleti irányba, átjutottak a folyón és csak a Michigan-tónál aludtak ki. Senki nem tudja pontosan, hogyan keletkezett a tűzvész, de az azóta is keringő történet szerint egy külvárosi istállóban egy tehén rúghatta fel a lámpát, ami miatt lángra lobbant a széna és faforgács.
4900 négyzetkilométeren égett a belváros, tizenhétezer épület lett a lángok martalékául, 250 ember halt meg, és 90000 vált hajléktalanná. A város központjában minden épület leégett, a városháza, az operaház, szállodák, színházak. A biztonságosnak hitt Első Nemzeti Bank fémvázas szerkezete a hőtől annyira kitágult, hogy falai összeomlottak.
1902. október nyolcadikán adták át Budapesten az Országházat.
Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombattól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyűlés a századok során. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli Pozsonyban; de épp az idő tájt már többször felvetődött, hogy a törvényhozásnak a formálódó régi-új fővárosba, Pest-Budára kellene költöznie, ám az épület felépítéséről végül csak 1880-ban született törvény, melynek alapján tervpályázatot írtak ki.
Tizenkilenc terv érkezett, de csak négy díjat osztottak ki: Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos közös pályázata és Otto Wagner nyertek.
A megbízást végül Steindl Imre kapta.
Steindl a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú és tömeghatású épületet tervezett, mely részleteiben alapvetően neogótikus stílusú.
Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, így a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg.
Az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
Az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas: központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház és a volt főrendiház ülésterme: az irodahelyiségek száma kétszáz fölötti. Kívül és belül több mint 200 szobor, számtalan jeles freskó és festmény díszíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése