Kolumbusz 1492. augusztus harmadikán szedette föl a horgonyt a Palos melletti Odiel- és a Tinto-folyók összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól. Három hajóból állt a flotta: a Santa María, Niña és a Pinta nevű karavellákból: a Santa Maria volt a zászlóshajó. Az út Gran Canáriáig hat napig tartott. Közben a Pintával több alkalommal is voltak gondok (kétszer eltörött a kormánya, valamint a hajó testén rés keletkezett). Ezért a Nagy Szigetnél lehorgonyoztak a Pintával és a javítás miatt szeptember elejéig ott időztek. Kilencedikén hagyták el a Nagy Kanária utolsó szigetét, ettől kezdve huszonnyolc napig voltak úton, szeptember 16. és október 5 között a Sargasso-tengeren, mely többször is becsapta a derék hajóst.
A hajók aztán október hetedikéig nyugat felé haladtak, de akkor a kapitány irányt változtatott és nyugat-délnyugat felé ment tovább. Október tizenegyedikén a szárazföld közelének jelei jelentkeztek: nádtöredéket, tüskebokor-ágat piros bogyókkal és faragott pálcát láttak a tengerészek a víz tetején úszni.
Másnap, tizenkettedikén hajnalban Juan Rodriguez de Triana - a Pinta egyik matróza - egy sziget lapos partját pillantotta meg, ahol aztán szerencsésen kikötöttek, partra szálltak, és Kolombusz az új földet a kasztíliai korona birtokába vette, a szigetet pedig elnevezte San Salvadornak.
Amerika felfedeztetett.
Azt, hogy Kolombusz október tizenkettedikén fölfedezte Amerikát az emberi haladás pozitívumának vélem, de nagyon rossz dolog is történt ugyanakkor, amikor a genovai hajós Amerika földjét elérte: 1492. október tizenkettedikén elhunyt Piero della Francesca. Ez a nagyszerű Művész, az itáliai quattrocento korának Mestere, a megismerésre és a szépség megalkotására törekedett egész életében, melyet a hagyományok és a valóság kutatása közepette igyekezett megvalósítani. Festményeit a letisztult humanizmus, a geometrikus formák használata, és különösen a perspektíva és a rövidülések mesteri ábrázolása jellemzik.
Több jelentős munkája, amellyel kivívta a kortársak elismerését, mára elveszett, elpusztult. Főleg a freskói voltak a pusztulás veszélyének kitéve, de pusztították olykor tudatosan is: Rómában készített freskóit azért verték le, hogy Raffaello művének helyet készítsenek. Az arezzói Szent Ferenc-templomban viszont fennmaradt a Szent Kereszt legendáját ábrázoló freskósorozata, és szülővárosában a Krisztus feltámadása című freskója, amelynek monumentalitása, ragyogó koloritja szinte összefoglalása Piero della Francesca életművének.
Nem árt tudni Róla, hogy matematikusnak és művészetelméleti írónak is kiváló volt. Írásai közül ránk maradt a Trattato d’Abaco (Tanulmány az abakuszról); és a Prospectiva Pingendi (A festmények perspektívájáról) nem csak korukban voltak jelentősek.
1882. október tizenkettedikén született lelkem egyik legkedvesebb festőművésze, Gulácsy Lajos, eredeti tehetségű, tragikus sorsú, víziós festő, a magyar festészet egyik nagy magányos mestere. Művészetét az itáliai kisvárosok hangulatai, és olyan művészek inspirálták, mint Giotto, Botticelli. (Talán ezért áll olyan közel szívemhez.) Legtöbb művében a praeraffaleiták és a szecesszió, és persze a szimbolizmusnak hatása érezhető, de mindig egyedi, mindig különösen és különlegesen nagyszerű Művész Ő.
Álomországban
- in memoriam Gulácsy Lajos -
Jössz te velem Na’conxipanba?
Nincs eleged a kutyaszaros,
turhatelt utcákból? A
részeg, álnok és virágtalan
telek hosszából? Álomtalan
alvásból? Züllött és csöpp agyú
kisnácik ugatásából? Hát
nincsen még eleged? Itt veszett
szerelmek lesznek veszendőek,
és viráglelkű költőket meg
színészeket tipornak le vad
vonatkerekek; alkonyatkor
pokol kénköves bűze kúszik
elő csatornamocsarakból,
és kunkorodik föl legekbe,
terekbe, villamosokba és
festők végzik a „sárgaházban”.
Más a lét Na’conxipanban, mit
a varázsló ecsetje álmodva festett.
Álomországban, Na’conxipanban
ezüst hold álmodik szépeket:
kék fákat, sudár kisasszonyokat;
daliás ifjú áradozik
elő mint fénybogár,
mint ezüsteleven holdsugár.
Na’conxipanban szép Francesca
szép Paolo szép mellkasához dől;
és Dante álom-Bicét lát, ki
épp jő kertje alatt Virágváros
templomának.
Na’conxipan utcái tiszták,
mentesek kuytaszartól, náciktól
turhától. Holdfény-álomtiszták.
Jössz te most, most velem
Na’conxipanba? El innen, el már!
Jöjj velem Álomországba! Jer!
Ópiumszívó álmodik ott
Rózsalovagokat, rózsákat
lélegzenek fényár leányok,
és liliomokkal kószálnak
vén Királyok nyomán.
Itt a varázsló, ím itt: s téged
is elvarázsol…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése