A reggel megjelenő Szabad Nép Híven az igazsághoz című vezércikke már nem ellenforradalmi, fasiszta puccskísérletként bélyegezte meg az előző napok eseményeit, viszont a Pravda vezércikke A népellenes kaland összeomlása Magyarországon címmel írt az eseményekről.
Nagy Imre reggel a szovjet nagykövetségen Jurij Andropov nagykövettel és - feltehetően - Mikojannal tárgyalt.
A pártközpontba való visszatérése után radikális változtatás következett be a párt politikájában, vezetésében és az események értékelésében.
A Központi Vezetőség elfogadta a PB határozatát, tűzszünetet rendelt el, az eseményeket egyértelműen forradalomként és szabadságharcként értékelte.
A legkompromittáltabb kommunista vezetőket (Gerő Ernő, Hegedűs András, Bata István, Piros László) hozzátartozóikkal még aznap Moszkvába szállították.
Az MDP Központi Vezetősége beszüntette tevékenységét, és a PB éjszakai határozatának megfelelően hattagú pártelnökség alakult Kádár János elnökletével, Münnich Ferenc, Kiss Károly, Apró Antal, Szántó Zoltán és Nagy Imre részvételével.
13 óra 20 perckor Nagy Imre azonnali tűzszünetet rendelt el, majd 14 órakor kormánya letette az esküt, jóváhagyta a miniszterelnök által beterjesztett kormánynyilatkozatot. Kádár János megígérte a Tűzoltó utcai csoport parancsnokának, Angyal Istvánnak, hogy meglátogatja őket.
A Corvin közi csoport tagjai leváltották Iván Kovács Lászlót és Pongrácz Gergelyt választották parancsnokuknak.
A katonai alakulatoknál megkezdődött a Forradalmi Katonatanácsok létrehozása.
17 óra 25 perckor Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus mozgalomnak nyilvánította az előző napok megmozdulásait, bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását Budapestről, a tárgyalások megkezdését a szovjet haderők teljes kivonásáról, az ÁVH megszüntetését, az amnesztiát, a Kossuth-címer bevezetését, március tizenötödike nemzeti ünneppé nyilvánítását, általános fizetésemelést, bér- és normarendezést, az erőszakoskodás megszüntetését a tsz-mozgalomban.
Az ELTE központi épületében megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága a volt pártellenzéki értelmiség befolyása alatt álló szervezetek (Írószövetség, Újságíró Szövetség (MÚOSZ), Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, NÉKOSZ, Petőfi Kör stb.) összefogó testületeként. Vezetői Ádám György és Markos György lettek.
A Néphadsereg alakulatainál folytatódtak az átállások, a Köztársaság téri pártközpontot védő híradósok egy része megszökött.
Igaz, ugyanekkor a Honvédelmi Minisztérium őrzászlóalja szovjet tankoktól támogatva eredményes támadást hajtott végre a Széna téri felkelők ellen, és a kiskunhalasi lövészezred két zászlóaljának katonái a IX. kerületben foglyul ejtett felkelőket a helyszínen agyonlőtték.
A szovjet csapatok egyre inkább semleges, olykor baráti álláspontra helyezkedtek.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság épületében, főként az Egyetemi Diákbizottság kezdeményezésére megalakult a Nemzetőrség, mint az új kormányhoz hű, szervezett karhatalom.
Dudás József a II. kerületi tanácsházban megalakította a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmányt, mint a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulást.
Felfüggesztették a kijárási tilalmat, de a gyülekezés továbbra is tilos maradt.
A nyugati nagyhatalmak kérésére összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa a magyar kérdés megtárgyalására; a Szovjetunió tiltakozása, és Jugoszlávia tartózkodása ellenére.
EMLÉKEZETből
E napon és a következőkben egyre gyakrabban jöttünk föl a pincéből, a pestújhelyi Ady Endre utcáról már utcakép emlékeim is vannak, olykor ismét játszhattam az udvaron. Láttam, hogy ismerős fiatalok jönnek-mennek az utcában géppisztollyal vagy puskával a hátukon, az elmaradhatatlan viharkabátban, ami mellesleg nekem is volt.
A szomszédos orosz katonai kórházból időről-időre még jöttek elő tankok – az egyiknek sikerült egy jó darabon kidönteni a kerítésünket, amit aztán évekig nem tudtunk megcsináltatni: családunkat nem vetette fel a pénz -, de láttam, hogy nyitva volt már a tetőajtó a tankokon, orosz kiskatonák könyököltek ki rajtuk.
Valamikor ekkor lehetett, hogy forrófejű Nővérem – biztosan Őrá hasonlít a természetem – kiszaladt az Ady Endre utcára, és üvöltözött az orosz tankokkal. Szerencse, hogy nem néhány nappal előbb tette, mert a ruszkik akkor még lőttek volna, ebben majdnem biztos vagyok, most csak rávigyorogtak - csinos nő volt Nővérkém -, és valamit visszakiabáltak.
Az is e napokban lehetett, hogy a József Attila és az Ady sarkon, a velünk átellenben lévő házból, kijött az ismerős néni egy jó nagy tálcányi zsíroskenyérrel, meg forró teával felszerelkezve, és a megálló tankos kiskatonáknak kínálta, akik mosolyogva elfogadták és szpazíváztak erősen.
Egy-két nap lehetett ez, mert aztán az orosz tankok egyszerűen eltűntek az Ady Endre utcából: vagy parancsot kaptak, hogy ne avatkozzanak semmibe, vagy tényleg elkezdték kivonásukat, minden esetre negyedikéig, ötödikéig nem voltak sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése