Mária születéséről a Szentírásban semmit sem olvashatunk, csak apokrif hagyományból ismerjük az Istenanya történetét. Eszerint Joachim és Anna sokáig magtalan volt, és csak idős korukra született kislányuk. A születés keddi napon történt, és a néphagyomány szerint Mária születésekor Gabriél főangyal is megjelent.
A legismertebb fürdőhely volt a Szentföldön a bibliából ismerhető Bethesda Jeruzsálemben. A tó fölé, amelyet a gyógyító víz táplált, öt oszlopcsarnokot építettek, a betegek itt feküdtek és várták, hogy a tóra leszálló Úr angyala felkavarja a vizet, és az elsőként vízbelépők meggyógyultak. A hagyomány szerint itt fürdették az áldozati bárányokat is a templomi szertartás előtt. Az időszámítás kezdetén már szent helyként tartották számon, itt végezte Jézus a nyomorék ember gyógyítását, és e fürdő mellett tiszteli a hagyomány Mária szülőhelyét.
1157. szeptember nyolcadikán született I. (Oroszlánszívű) Richárd, angol uralkodó. Richárd ünnepelt harcos volt, uralkodásának kezdetén Aquitaniában dicső győzelmeket aratott II. Fülöp Ágost francia király ellen, őt tartották a lovagi erény mintaképének. Ezért is tűnt alkalmasabbnak az uralkodásra, mint öccse, János, aki kapzsi volt és hatalomvágyó. A királynál 11 évvel fiatalabb János Írország hercegeként folyamatosan azért küzdött, hogy elorozhassa bátyjától hatalmát és trónját. Erre részben alkalma is nyílt, amikor a lovagias király egy évvel megkoronázása után 1190. júliusában100 hajóval és 8000 emberrel elindult a Szentföldre, és országának kormányzását Jánosra hagyta.
Miután megérkezett a Szentföldre, az angol királyra hárult a teljes III. Keresztes hadjárat levezénylése, mert a másik két király, aki útnak indult semmi szerepet nem vállalt a harcokban. Barbarossa Frigyes, német-római császár, aki Richárd mellett Európa egyik legharciasabb és legsikeresebb uralkodója volt, 1187-ben ugyan elindult a Szentföldre százezer fős seregével, de Antiochiában úszás közben belefulladt egy folyóba. (Bővebbet erről Umberto Eco remek Baudolinójában olvashattok!)
Az egyedül maradt Richárd sikeresen megostromolta Akkon városát, elfoglalta Jaffát, 1192-ben megostromolta Jeruzsálemet, és elméletben be is vette, de már birtokba venni nem tudta, mivel megbetegedett és seregeivel haza indult. Ezzel a részleges sikerrel, lezárult a III. keresztes hadjárat.
Richárd még a Szentföldön elkövetett egy súlyos hibát, V. Lipót osztrák herceget sértette meg avval, hogy lehajíttatta egy vár fokáról a zászlaját, mondván, egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű annál, hogysem az övével egy helyen lobogjon. Lipót herceg bosszút esküdött ellene. Richárd hazafelé hajótörést szenvedett Velencénél, ezért szárazföldön kellett tovább mennie London felé. Bécsen álruhában utazott át, de felismerték, és Lipót herceg elfogatta, majd hamarosan átadta őt Henrik német-római császárnak. A császár horribilis összeget kért cserébe az Oroszlánszívűért. A király öccse, János herceg hajlandó volt az egész országot felforgatni, azért hogy visszavásárolhassa bátyját, és ezzel megvegye hatalmát, de Fülöp Ágost is megpróbálta megkaparintani Richárdot, hogy kizsarolhassa tőle a franciaországi angol birtokokat. A „győztes” végül János herceg lett, aki 1194. februárjában kifizette a váltságdíjat VI. Henriknek.
Richárd ekkor visszatért francia földre és folytatta harcát a franciák ellen, ám előtte még (utoljára életében) útba ejtette Angliát, és megfosztotta öccsét minden hatalmától, amint azt a Robin Hoodból, meg az Ivanhoe-ból is tudjuk.
1199-ben a chalus-i vár ostrománál egy lovag számszeríjának nyilával eltalálta, a seb elfertőződött, Richárd belehalt sérülésébe. Utolsó lovagias cselekedeteként a haldokló király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot. Egy zacskó aranyat adott neki és elengedte fogságából, ugyanis időközben az angolok bevették a várat.
1566-ban e napon tragikus-hősies véget ért Szigetvár ostroma. A várvédő Zrínyi Miklós, horvát bán maradék katonái élén kirohanva, hősi halál halt, a vár török kézre jutott.
„Tiz napi erős ostrom után az Óvárost sem lehetett tovább tartani. A visszavonulást a várba, noha a legnagyobb óvatossággal történt, a törökök hamar észrevették, s a hátrálókra vetették magukat, kiknek egy része a kapunál elesett. Valami 600 emberrel jutott be Zrinyi magába a várba. A szultán fényes ajánlatokkal próbálta kitartásában megtántoritani, s nagy igéreteket tett neki, ha abbanhagyja az ellenállást. Midőn ezzel czélt nem ért, tudatta a várbeliekkel, hogy aki Zrinyi fejét a táborba hozza, ezer arany jutalmat kap. Mindez hiába való volt, mert a szorongatott őrség sorában nem akadt áruló. Szeifeddin nyomatékkal folytatta tehát a vivást s nem engedett nyugtot a védőknek. Augusztus 26-ikától szeptember 1-ig hét rohamot intézett, melyek azonban mind megtörtek Zrinyi és vitézei hősiességén. Szeptember 4-ikén ismét teljes erővel indult a török a vár ellen, de megint visszaverték. Mindazáltal a következő, tizenötödik roham meghozta a katasztrófát. A várban lőporrobbanás történt, s az épületek kigyulladtak. A védők képtelenek voltak egyszerre a tüzet oltani s a török ellen védekezni. Aki még sebesületlen maradt, az Zrinyivel a belső várba menekült, mig a többiek, a nők és gyermekek, a török kezébe kerültek. Minthogy a külső várat csak keskeny árok választotta el a belsőtől, ezt a török immár közvetlen közelből, alig pár lépésnyiről rombolhatta, s csakhamar felgyujtotta. Szeptember 8-ikán a tűz oly arányokat öltött, hogy a védők helyzete tarthatatlanná vált. Elérkezett a végleszámolás pillanata. Zrinyi Miklós ünnepi diszt öltött, pénzét szétosztotta vitézei közt, a király zászlaját Juranics Miklós kezébe adta, kinyittatta a kaput, s megfogyott hős csapatával a kis fahidon át a törökre rohant. Vitézi védelem után, utolsó lehelletéig küzdve, fejezte be nemes életét. Mikor a török a belső várba is benyomult, a toronyban levő puskapor felrobbant, s 3000 török halálát okozta.”
”Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki,
De jancsár-golyóbis Zrinit földre veti:
Mellyében ez esett, más homlokát üti,
Vitézivel eggyütt az földre fekteti.
107.
Angyali legio ott azonnal leszáll,
Dicsérik az Istent hangos musikával.
Gábriel bán lelkét két tized magával,
Földrül felemeli gyönyörü szárnyával.
108.
És minden angyal visz magával egy lelket,
Isten eleiben igy viszik ezeket.
Egész angyali kar szép musikát kezdett,
És nékem meghagyák, szómnak tegyek véget.
Vitézek Istene! ime az te szolgád
Nem szánta éretted világi romlását;
Vére hullásával nagy bötüket formált,
Illy subscribálással néked adta magát,
Ő vitéz véréért vedd kedvedben fiát.”
1841. szeptember nyolcadikán született Antonín Dvořák lelkem egyik kedvenc zeneszerzője,
Smetana és Janacek mellett a cseh zene legismertebb képviselője. Művészetének nemzeti jellege nála is a témaválasztásban nyilvánult meg. Ifjú korában megérintette a bécsi klasszicizmus, majd hatott rá Liszt és Wagner zenéje, de érett zeneszerzőként teljesen egyedi stílusban, sajátos zenei nyelven komponálta műveit. Népzenei ihletésű alkotásaiban finoman ötvözte a folklorikus elemeket a klasszikus formákkal. Műveinek megismertetését és kiadását barátja, Brahms is segítette. Az 1870-es évek végére már külföldön is ismertté vált. Meghívásokat kapott, többek közt Londonba, ahol saját műveit nagy sikerrel dirigálta. Méltán avatták díszdoktorrá Cambridge-ben és Prágában. 1901-től a cseh főváros zenekonzervatóriumának tanára lett. A következő évben a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatójává nevezték ki. Az ott eltöltött három esztendő élményei ihlették talán legismertebb művét: a IX. e-moll szimfóniát, melynek Az új világból címet adta. Muzsikája napjainkig népszerű, ezt bizonyítja, hogy Ruszalka című operáját rendszeresen műsorra tűzik a világ operaszínpadain, és a Szláv táncok is gyakran felcsendülő mű.
1910. szeptember nyolcadikán avatták fel a János hegy csúcsán az Erzsébet kilátót. A kilátótorony építése előtt a hegytetőn egy alacsony, fából készült emelvény állt, amit 1908-ban bontottak le. A kőből készített kilátótorony építését Glück Frigyes javasolta, majd gyűjtés indult az építkezéshez szükséges pénz előteremtésére, aminek során 51 000 korona gyűlt össze. A főváros közgyűlése 1907-ben elfogadta az építkezés tervét, és Schulek Frigyest bízták meg a tényleges tervek elkészítésével.
1908 tavaszán indult be az építkezés. Az építés vezetője Kluczinger Pál volt. Az építkezéshez szükséges köveket a hegy előtt elterülő lapos tetőről épített kötélpályával szállították a helyszínre, míg a vizet puttonyos kocsikon szállították fel a Svábhegyről. Az építkezéshez haraszti és borosjenői mészkövet használtak. A neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken.
A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése