Kamilla

Múlt hét elején – ahogy ez óvodakezdetkor majdnem törvényszerű – Kamilla kicsit megfázott, nem volt oviban, néhány délelőttöt, a nyár folytatásaként, ismét együtt töltöttünk.
Kamilla már középső csoportos „nagylány”, szépen föl tud öltözködni egyedül, legfeljebb a ruhadarabok elejének és hátuljának kiválasztásában habozik olykor, ami még nekem sem megy mindig karikacsapásra.
Szóval: Anyukája kikészíti a felveendőket, és kommentálja is: ezt a zoknit, ezt a nadrágot, ezt a fehérneműt.
A fehérnemű ezúttal egy kis kombiné-szerű, rózsaszín darab.
Kamilla szépen öltözködik, tényleg minimális segítségemmel. Látom a tekintetén, hogy a kis kombinészerűn erősen gondolkodik: a töprengő, elmélyült gondolkodás mindig nagyon látszik Kamillán.
Kis idő múlva azt kérdi: „Papi, milyen színű ez?”
”Rózsaszín, Kicsim!”
Mire Kamilla: „Akkor ez rószaszínnemű.”