A művet akkor, először Paulay Ede vitte színpadra, valljuk be, nem volt könnyű feladata, mert a Tragédia inkább könyvdráma, mint színpadszerű.
Az ősbemutató okán a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben e napon ünnepeljük A MAGYAR DRÁMA NAPJÁt. Az ünnepnap célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére, valamint, hogy ösztönözze az írókat
újabb alkotások létrehozására.
Díjátadással egybekötve ünnepli a magyar dráma napját a Színházi Dramaturgok Céhe, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A gálára ma, este hét órakor a
budapesti Katona József Színházban kerül sor.
Az összejövetelen a dramaturg céh által évente odaítélt Az Évad Legjobb Magyar Drámája-díj és a Szép Ernő-jutalom átadására is sor kerül. Előbbit idén Szálinger Balázs Köztársaság című
darabja nyerte el, aminek alkalmából Szegő János irodalmi szerkesztő köszönti a szerzőt, majd többek között Gazsó György, Enyedi Éva és Dömötör András ad elő részleteket a műből.
Az író húga által alapított Szép Ernő-jutalomban az idén hárman részesülnek: Szakonyi Károly eddigi drámaírói munkásságáért, Spiró György a Príma környék című drámájáért és Pintér Béla eredeti világlátású drámai szövegeiért.
1235. szeptember huszonegyedikén egy domonkosrendi szerzetes, Julianus barát - Gerhardusszal és még két szerzetestársával - útnak indult, hogy királya, IV. Béla kívánsága szerint fölkutassa Magna Hungáriát, a keleten maradt magyarok lakóhelyét, az őshazát. Julianus barát talált is keleti magyarokat az Ural nyugati szomszédságában, mert a régi források ezt a vidéket nevezték Magna Hungariának.
A tatárjárás aztán 1237-ben elsodorta az egy ideig még sikeresen védekező magyar törzseket, második útján Julianus már nem talált magyarul beszélőkre.
A Julianus barát két útjáról készült feljegyzéseket a vatikáni levéltár őrzi, mivel az első útról Pater Richardus – valószínűleg Julianus felettese – írt jelentést a Pápának, a második útról maga Julianus (Levél a tatárok életéről). A kéziratokat Cseles Márton jezsuita fedezte fel újra a vatikáni levéltárban 1695-ben.
1791. szeptember huszonegyedikén született a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István. Apja, Széchényi Ferenc – Ő még két é-vel - akarata szerint 17 éves korában már katona volt, részt vett a Napóleon elleni háborúkban, és ott volt a bécsi kongresszuson is. Nem tért azonnal haza, hanem nagy utazásokat tett, főként Nyugat-Európában, de bejárta Törökországot és Kelet-Európa országait is.
Utazásai közben döbbent rá Magyarország elmaradottságára, ráébredt, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja. Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest ötletét. Jelentős volt elméleti tevékenysége is, hogy egyebet ne, csak a Hitelt említsem.
Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni, posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Ott aztán hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat. A sorozatos zaklatások, házkutatások felőrölték Széchenyi maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott".
1895. szeptember huszonegyedikén született Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, e csodálatos költő.
Költői indulásakor a rövid életű orosz irodalmi irányzat, az imazsinizmus képviselői közé tartozott, de költészete az impresszionizmushoz is közel állt, éspedig a benyomásokon alapuló gazdag szín és képvilága miatt.
Magánélete zaklatott volt, élete rövid harminc éve alatt többször is nősült, négy gyermeke született. Isadora Duncan világhírű amerikai táncosnővel való viharos házasságáról és alkoholfüggőségéről lett először ismert nyugaton.
Oroszországban máig legalább akkora hírnév övezi, mint a „nemzet költőjét”, Puskint: számos versét megzenésítették,
életéről televíziós sorozat készült, országszerte szobrokat emeltek a tiszteletére, külön irodalmi társaság foglalkozik élete kutatásával és költészete elemzésével.
Joggal, mondom én, mert lelkem egyik nagy kedvence Ő!
Hideg holdfény
Hideg holdfény szinte folyva önt el
rideg rónát, rajta bú lebeg -
így láttalak, hazám, ifjú fővel;
átkoztalak, bár szerettelek.
Odvas fűzfák bús útmenti rendje,
kenetlen kordék gyász-éneke -
fognám fülemet a tenyerembe,
ha megint hallgatnom kellene.
Kis kunyhó-ablak, már nem világítsz,
nem hatol szívemig sugarad.
A szirom-zúzmarás almafát is
gyűlölöm sivár helye miatt.
Lelkemet más vonzza már. A vén hold
tüdőbajos világa alatt,
szülőhazám, kőből és acélból
látom nőni új hatalmadat!
Réti Oroszország! Béke már rád!
Szíken tolni szúvas faekét?
Szenvednének ők is, hogyha látnák,
a szép sor nyírfák és jegenyék.
Nem tudom, mire végzem... Megeshet,
nem értem az új élet szavát -
szeretném látni mégis erősnek
ezt a bús, szegény orosz hazát.
Hallgatom, hogy csahol közel-messze
a motor, amíg bőg, zeng az ég.
Fognám fülemet a két kezembe,
ha megint a kordék kezdenék!
(Illyés Gyula)
Ma, születésének 83. évfordulóján hazai földbe kerülnek Kocsis Sándornak – Kockának -, az Aranycsapat kiemelkedő csatárának, zseniális magyar labdarúgónak hamvai. Őt a World Soccer Magazine 1999. decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosai közé sorolta.
19-ben – 1993 évvel ezelőtt – szeptember huszonegyedike gyászos nap volt. Meghalt Publius Vergilius Maro, az augustusi aranykor költőtriászának legnagyobb epikus költője. Legismertebb művei az Aeneis című eposz, a Georgica című tanköltemény és a Bucolica avagy Eclogák címen ismert tíz eclogából álló bukolikus gyűjtemény.
Ha csak arra gondolunk, hogy az olvasni tudók közt egyaránt a legtiszteltebbek és legkedveltebbek sorába tartozott a pogány ókorban, a vallásos középkorban, az újkorban pedig a vallásosok és a vallástalanok körében egyaránt, máris nyilvánvaló, hogy a világirodalom főalakjai között van a helye. De ha még azt is számításba vesszük, hogy a változó arculatú évszázadokban döntően hatott Dantére, Tassóra, Miltonra, a nemzeti műeposz egész műnemére, a mieink közül Zrínyire és Vörösmartyra, bukolikájával Radnótira, akkor kétségtelen, hogy Vergilius nélkül
egyszerűen nem lehet elmondani a világirodalom történetét.
Tizedik ekloga
(részlet)
Ó csak e dalt, az utolsót még, ezt óvd Arethúsám!
Mert ime kell pár sort írnom Gallusra: Lycóris
Hadd olvassa dalom; hisz kit ne nyügözne le Gallus?
Vaj' soha Dóris sós örvénye veled ne vegyülne,
Míg a sicánus özön mélyén lemerülve továbbszöksz:
Rajta, szavaljuk hát Gallus balsorsu szerelmét,
Ám tépjék csak a zsenge rügyet piszeorru gidáim.
Nem süketeknek eped versem - rázúg a vadon majd.
Szűz náiások, ugyan hol bújtatok el, milyen erdőn,
Berken, amíg Gallus senyvedt álnok szerelemtől?
Mert sem a Parnassus nem tartott vissza, se Pindus
Bércfoka benneteket, sem az áoni víz, Aganippé.
És a babérfa s a hanga-bokor, mialatt a magányos
Szikla tövén elalélt, őt gyászolták, de a fenyves
Maenalus és a jeges szirt is vele sírt, a Lycaeus.
Körbeseregli a nyáj - minket nem vet meg a jószág,
Hát te se vesd meg a jószágot soha, mennyei költő;
Ékes Adónis is ér mentén őrizte a birkát -
S jönnek a bojtárok, jön már kullogva a kondás,
Makkosa hűséből vizesen végtére Menalcás;
Kérdezi mind: "Honnét e heves szerelem?" Jön Apolló
S: "Gallus, ugyan - szól - mért őrjöngsz? Elment idegennel,
Tél idején szeretőd, a szilaj táborba, Lycóris?"
Réti virágkoszorút öltvén, Silvánus is eljön
S bólogat, ím, bimbós ággal, bájos liliommal.
(Lakatos István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése