Az örmények, mióta a világ világ, de 1230 óta biztosan idegen uralom alatt éltek: előbb a mongol hódítók uralmát nyögték, aztán a szafavida Perzsiáét; 1810-es évektől az Orosz Birodalom, másfelől a török szultánok kebelezték be a világ legrégibb keresztény államát.
És mindig, minden időben gyilkos dühvel irtották is az örményeket. Leszámítva a holokausztot, a huszadik század legnagyobb méretű genocídiumát éppenséggel a törökök követték el rajtuk. 1915 és 1918. között lényegében szisztematikus irtóhadjárat szerveződött Török Földön az örmény kisebbség ellen, melynek tagjait deportálás, vagyonelkobzás, kínzás, tömegmészárlás és éhínség sújtotta.
Örményország – annak az egykori Szovjetunióhoz tartozó része – 1991-ben nyerte el végre függetlenségét, ám nem sokkal ezután újabb háborúságban lett részük Azerbajdzsánnal, mely súlyos gazdasági válságot okozott, mert az azeri kormányzat úgy gyakorolt nyomást Örményországra, hogy leállította a vasúti és légi közlekedést Azerbajdzsán és Örményország között.
Végezetül Karabahban 1994-ben orosz közvetítéssel tűzszünetet kötöttek. A háborúban a karabahi örmények csapatai elfoglalták Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területének 14%-át, benne magával Karabahhal. Azóta folynak a béketárgyalások Örményország és Azerbajdzsán között, lényegében sikertelenül: eddig mindössze törékeny fegyverszüneteket lehetett elérni.
Képzelni lehet, hogy bármilyen kicsit is faji jelleget öltő gyilkosság, hogy fölborzolja az örmény kedélyeket.
Így történt ez akkor, amikor Ramil Sahib Safarov, Magyarországon tanuló azeri katonatiszt baltával agyonverte tiszttársát, a szintén itt tanuló Gurgen Margaryan örmény állampolgárt.
2006 tavaszán a bíróság előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettéért legkorábban 30 év múlva felülvizsgálható életfogytiglanra és Magyarországról 10 évre való kiutasításra ítélte.
Ellenben hazájában Safarovot hősként ünnepelték, többször kérték a hazaszállítását, amit a magyar állam eddig rendre elutasított.
Eddig.
A napokban azonban a magyar nézetek váratlanul más irányt vettek, Magyarország 2012. augusztusában váratlanul változtatott álláspontján, és (örmény civil szervezetek tiltakozása ellenére) augusztus 31-én a gyilkost átadta az azerbajdzsáni hatóságoknak.
Ráadásul Miniszterelnök úr – vagy bárki a stábjából – elfeledett garanciákat kérni arra vonatkozólag, hogy a baltás gyilkos hazatérve is leüli az életfogytiglant.
Így történt, hogy Safarov hazatérte napján elnöki kegyelemben részesült, az örmény elnök pedig bejelentette, hogy hazája minden diplomáciai és hivatalos kapcsolatot megszakít Magyarországgal.
Azerbajdzsán és Örményország határán pedig kiújultak a lövöldözések.
Bizonyos vagyok abban, hogy a fentiek és az alábbiak között semmiféle összefüggés nincsen, nem is tudom, miért írom le.
A kiadatás nem sokkal azután történt, hogy Miniszterelnökünk, majd a külügyi és külgazdasági államtitkár is Azerbajdzsánba utazott egy lehetséges gazdasági együttműködésről tárgyalni, napokkal a döntés előtt pedig olyan sajtóértesülések jelentek meg, amik szerint az azeri állam több milliárd forint értékben vásárolna magyar államkötvényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése