A perc története

a percé,
amidőn Parfjon Szemjonovics
megöli
Nasztaszja Filippovnát

 
a súlyos brokátfüggöny középütt nem zár jól, a lemenő nap fénye rézsútosan bezúdul, átvillan.
a fénypászmában csillámpor táncol, a hatalmas íróasztalon naptócsában a kés.
a kés a biblián hever, ahogy lev nyikolajevicsnek mondtam azon a különös délutánon.
úgy igaz: a lapok felvágására szolgál.
szolgált.
mostan majd más szolgálatot tesz, mostan majd mást.
meg kell fognom a nyelét.
most.
most majd, mindjárt meg kell ragadnom a nyelét, és fel kell emelnem a napsugárból.
összébb kéne húznom a függönyt, mert a rézsútosan beeső napfényben meg fog csillanni a penge.
akkor sikítani fog?
menekülni?
úgy kell tenni - úgy kell tennem -, mintha csak a biblia egyik lapját akarnám elválasztani egy másiktól, holott a lelkét akarom elválasztani a testétől.
csakhogy máris tudja. tudja.
ő tudja, mire készülök.
tudta, az első pillanattól fogva.
ezért maradt velem.
ezt a módját választja az öngyilkosságnak.
rám bízta, ezt is.
a súlyos brokátfüggöny közepén a rés látja készülődésemet.
milyen színű a vére? mint a brokátfüggöny ?
mennyi vér lehet egy ilyen széptermetű, sudár nőben?
és milyen illatú a vére?
azt mondják a misztikusok, hogy háromféle folyadék van: meleg, hideg  és közepes.
azt mondják a misztikusok, hogy meleg a bor és az olaj és a tea,
hideg a sör meg a víz meg a tej,
és hogy középütt csak a vér van.
a vér, a vér, az ő illatozó, drága vére.
az olaját ismerem.
az ott párolog a leheletében, meg az ajka szegletében, meg a térdének hajlatában, és leginkább a tarkóján, ott, ahol a haja már csak könnyű pihe: it van, ott van az ő lényege, lénye, illata, esszenciája.
ha tisztítanám, sűríteném, desztillálnám, szűrném és kristályosítanám, drágakő lenne belőle.
hogy miféle, azt nem tudom, de bizonyosan drágakő.
ha meg feloldanám őt, bor és olaj lenne.
sima, aranyszín, jobbra meg balra folyó bor és olaj. talán jázminolaj és muskotálybor.
a drágakövet aranyba foglalnám és a szememen át innám magamba a fényét:
 a bort a szájamon át innám.
vajon mindez a vérében van? a vérében, amit mindjárt kiontok?
jó!
jó!
most arra kell figyelnem, hogy minden mozdulatom lassú, nagyon lassú és természetes legyen, hogy meg ne riasszam.

a súlyos brokátfüggönyön átütő naptócsában ott a kés a biblián, és már ott a kezem is.
eddig jó és föl nem tűnő a mozgásom.
a kés már nálam. nálam és nem másnál.
nem nála, főként.
hosszú időn át volt nála, de most én fogom, markolom és ölelem a nyelét.
a végső pillanatban persze sikítani fog és menekülni próbál majd, de akkor már… akkor lesz.
most még semmire sem neszelt fel, már csak három lépést kell megtennem, három egészen közömbös lépést.
no persze, a kés a kezemben eléggé indokolatlan, mikor azt mondom: összébb kéne húznom a függönyt.
mert evvel az indokkal tehetem meg azt a három lépést.
sikítani fog, világos.
nagy kérdés, hogy mikor fog sikítani.
az első lépésnél?
a másodiknál?
a harmadiknál már késő lesz.

a súlyos brokátfüggönyre nézek egyelőre, de az utolsó lépésnél majd figyelnem kell.
sehová, sehová nem nézhetek, csak arra a pontra, arra az egyetlen pontra ott a bal melle alsó vonalánál, ahol lágy ívben csatlakozik testének hajlásához..
nem éppen középen van ez a pont, kicsit balrább, a gerincoszlop irányában.
nem nézhetek másra.
nem szabad a száját néznem, ajkának szegletét, mely akkor is mosolyogni látszik, mikor nem mosolyog.
a szemét sem szabad látnom, azt a könnyű fátylat, melytől akkor is sírósnak tűnik a tekintete, mikor nem sír. egyébként hát ő sosem sír.
ő nem.
nem sírhat, csak magában. mások előtt soha.
ő mondta ezt nekem, mégis sírós-nevetős az egész arca.
no, arra nem szabad néznem, amikor majd lendületet vesz a kezem.
és a hajára sem szabad nézni.
 mindenek előtt nem szabad meglátnom az orrnyerge fölött azt a búzaszín tincset, mely a szemébe hullana, ha a épp a medvebarna szemöldök között nem válna hirtelen jobbra és balra.
no, azt semmiképp se szabad néznem!
csak azt a pontot, csak azt a pontot a bal melle alatt, ahová most késem, késünk beszalad.
nem sikítasz?
nem menekülsz?
krisztusom, hát sikíts!
menekülj!
kérlek, menekülj!
menekülj,
menekülj!