- fordítás -
Elmerül majd a hársak csípős illata
az esős éjszakában. Hiábavalósággá
válik az öröm viharos kitörése,
villámharapása szétporlik, akár a víz.
Aligha leplezhető akkor a fásultság,
egy kézmozdulat, egy szótag emléke:
csak mint a madár lassú röpte
a köd párái között. És vársz még -
nem tudod mit - eltévedt kedvesem; talán
az órát, mely dönt, hogy visszahívd
a kezdetet vagy a véget: egyenlő sorsát
mindannyiunknak. Tűzvészek füstje feketén
kaparja még a torkot. Ha tudod,
felejtsd el ezt a kénkő-ízt, feledd
a félelmet. A szavak fárasztanak,
honnan előmásznak, kő-medrű víz;
talán a szív marad, talán a szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése