avagy
A közelítő
Ez már az ősz igazán. Hívatlan és
kérlelhetetlen lehelete fú reám.
Kérlelhetetlen makacsul zárva tartja
kék szemét az ég: akár egész napon át.
Ez már igazi szeptember, herdáló
pazarló és félelmet keltő. És csaló.
Nevében a hetes, lényegében kilences,
és oly közeli barátja a csúf hidegnek.
Meg aztán ligetünk is hervad már,
lombjai sárgulnak és hullanak, és
legott, Zephyr helyett vad Boreász
fú el minden balzsamos illatot.
Bárhol járok, néma homály borong,
sehol egy mosolygó gerezd,
hol nemrég öröm-nyár dala harsogott:
most minden szomorú, kihalt és idegen.
Ó, a szárnyas idő mindig csak elrepül,
s ha bármi mű bármikor felmerül
csak tűnő szárnya körül lebeg! A nyár
mindig csak jelenés; mint a kicsi virág,
nefelejcs, szerelem vagy életem: elenyész.
Ez már az ősz igazán. Hívatlan és
kérlelhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése