Szeptember 24.

899-ben, szeptember huszonnegyedikén kalandozó magyarok – elég messzire kalandozó magyarok – legyőzték Friuli Berengár itáliai király seregeit a Brenta menti csatában. A magyarok feltételezések szerint vagy Arnulf trónkövetelő kérésére (Berengár ellen) vagy pedig Berengár kérésére érkeztek Lombardiába. Mindenesetre Berengár nagy sereget, kb. 15000 főt gyűjtött össze, hogy a magyarokat megállítsa, de a Brenta menti csata során súlyos vereséget szenvedett. A vereség alaposan megtépázta Berengár tekintélyét, az itáliai nemesség megkérdőjelezte képességét, hogy Itáliát megvédje a külső támadásoktól. Emiatt egy új trónkövetelőt támogattak az olasz trónra (amúgy sikertelenül, de ez már más káposzta). És e csatát követően vált európai imává, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!”: Nyugat-Európának ugyanis ez volt az első komolyabb találkozása a magyarokkal.

1046. szeptember huszonnegyedikén halt mártírhalált Gellért püspök.
Gherardo Sagredo velencei patrícius-család fia volt, a családból utóbb még egy dózse is előkeveredett. Gherardo öt évig tanult az Isola di san Giorgio maggiore Benedek-rendi kolostorában – tudjátok: ott szemben a Szent Márk térrel, a bacino di San Marco zöld vízén -, majd a szent könyvek tanulmányozásához fogott. A quadrivium elvégzésére Bolognába küldték, ahol újabb öt évet töltött. Hazatérése után, Vilmos apát halálakor rendtársai apáttá választották. Csak vonakodva fogadta el a kitüntetést, és nemsokára le is mondott róla, hogy régi vágya szerint a Szentföldön telepedjék le.
1015-ben útnak is indult, ám Parenzo mellett szörnyű tengeri vihar érte el, mely elől a Pula melletti Szent András szigeten keresett menedéket. Itt találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, hogy előbb látogassa meg I. István magyar királyt, kinek segítségével a Dunán folytathatja útját Bizáncba, ahonnan könnyebben eljuthat Jeruzsálembe.
Így érkezett Magyarországra, ahol aztán István király előbb fiának, Imre hercegnek a nevelőjévé, majd pedig csanádi püspökké tette, mert tőle várta az Ajtonytól visszafoglalt tisza-maros-duna-közi terület megtérítését.
A nagy király halála utáni politika zivatarok őt is kizavarták apostoli csöndes munkásságából, és aktív politizálásba kezdett. 1043-ban-ban például Aba Sámuel királytól megtagadta a húsvéti koronázást, és nyilvánosan megtámadta őt – az általa vélelmezett, és az ő politikai irányvonalával ellentétes – politikai gyilkosságai miatt.
Péter második uralkodása idejében éppen az ő székvárosában határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahívatását, sőt maga Gellért is útra kelt, hogy Endre herceget – I. Andrást - már a határon üdvözölje. Ekkor történt, hogy a pesti révnél (a mai belvárosi templom és a Rudas fürdő között volt ez a rév) megtámadták a minden idegenben ellenséget látó Vata-féle lázadók: elfogták, majd kétkerekű talyigán a Kelen-hegyre vonva onnan a mélységbe lökték őt.
Ez történt 1046. szeptember huszonnegyedikén.

1583. szeptember huszonnegyedikén született Albrecht von Wallenstein, ki cseh katona, majd német-római császári hadvezér volt a harmincéves háború idején, Friedland és Mecklenburg hercege. Kétségkívül egyike volt a nagy vezérekben nem szűkölködő harmincéves háború legkiválóbb hadvezéreinek és egyúttal az osztrák hadsereg, nevezetesen a tüzérség megteremtője. Mint politikust azonban határtalan nagyravágyás jellemezte, amellyel ingatagsága és habozása nem állt arányban. Veszte is ez lett: sorozatos - úgymond - árulásai miatt II. Ferdinánd császár megölette.

1896. szeptember huszonnegyedikén született Francis Scott Fitzgerald, az amerikai  irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója. Az első világháború utáni évek generációjának, a nevezetes lost generation, elveszett nemzedéknek tagja.
Manapság Fitzgeraldot a modernizmus követőjeként szoktuk aposztrofálni, főképpen témái miatt: a törekvés, a szerelem, a veszteség, az élet elkerülhetetlen változásai foglalkoztatták. Alkoholizmusa és nagyvilági életmódja miatt kritikusai mint írót felelőtlenséggel vádolták, holott míg írt sosem ivott, és szinte túlzott lelkiismerettel javította, írta újra munkáit: ennek okán elbeszélői nézőpontja mindig következetes és kontrollált. Naturalista stílusa világos, színes és szellemes, strukturális szempontból történeteit biztonsággal kezelte, mint például A nagy Gatsby-ben, mely legnevezetesebb műve, és amelynek megjelenése óta hat filmfeldolgozása  készült, a legutolsó éppenséggel idén.

1910. szeptember huszonnegyedikén született Vas István. Avantgardizmus és nemzeti klasszicizmus egyaránt és együtt volt jelen kezdeti művészetében. Előbb Kassák köréhez tartozott, és ott már elismert fiatal költőnek számított, amikor a modernség és hagyomány kettős alapozottsága átvonzotta a Nyugat köréhez. Új versei Babitsnak is tetszettek, és hamarosan a Nyugatban is megszólalt. A háború előestéjén már az egész hazai irodalmi világban tudomásul vett költő, mint a Nyugat harmadik nemzedékének jelentékeny alakja. De a 28 éves korában, már kiformálódott költői arculattal közreadott verseskönyv után a következő kötet csak közel egy évtized után, 1947-ben jelent meg. E két dátum közt szenvedések, bánatok, megaláztatások, megpróbáltatások zúdultak rá és a világra, Ő pedig gondos formatökélybe menekült a rémek-rémületek elől. A háború után megtalálták különböző tisztségekkel, poziciókkal, de a Költő inkább könyvkiadóknál vállalt lektori, szerkesztői állást.. Amikor harmadszor nősült, végre megtalálta a végérvényes feleséget, a nagyszerű festőasszonyt, Szántó Piroskát, az életét jóban-rosszban mindvégig kiegészítő élettársat.
Jöttek persze az elismerések is, előbb a még létező Baumgarten-díj, azután a már létező József Attila-díj és végül Kossuth-díj is.
Költészetén túl azt is tudatban kell tartani, hogy leggazdagabb műfordítóink közé tartozik Oly formahíven, amennyire csak magyar akusztikai lehetőségek közt azonosulni lehet az idegen ütemekkel és lejtésekkel fordított.
És irodalmi életünk egyik fő tekintélye volt haláláig.

Titok

Mi annyian vagyunk csak összesen,
amennyi ember Londonban lakik.
Miért hogy ezt el nem felejthetem,
míg hallgatom a város hangjait?
Nagy város, nagy nép. Itt az idegen
öt világrésznek érzi kapcsait.
Vendégük vagyok. Jól bánnak velem.
Mint gyógyfürdőben, úgy nyújtóztam itt.
De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek?
Ha nem is angolok, de angyalok
lennének, mit jelent rokontalan
nyelvünk, szívünk nekik? Itt életemnek
egyetlen titka és értelme van:
az, hogy magyar vagyok.

Ma hatvanhárom esztendős Pedro Almodóvar, kétszeres Oscar-díjas spanyol filmrendező, az elmúlt negyedszázad európai filmművészetének egyik legizgalmasabb alakja, nagy kedvencem.
A hetvenes évek végére már az underground ismert figurája volt, első játékfilmjét 1980-ban, 16 mm-es kamerával készítette. A bizarr, Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből című alkotás a madridi underground világ körképe, és gyorsan kultuszfilmmé vált. Ezután következett 1982-ben a Szenvedélyek labirintusa, szintén sokkoló jelentekkel, bonyolult nemi indentitásokkal és szerepcserékkel teli történet egy nimfomán lányról.
Antonio Banderasra egy színházi előadás során figyelt fel a rendező, és rá osztotta a Matador egyik férfi főszerepét. A Matador fordulópont volt Almodóvar pályafutásában. Ez az első filmje, aminek a forgatókönyvét is ő jegyzi. A Matador már nem a megszokott naturalista komédia, hanem egy mese a halálról, a szexről és a bűntudatról. Egy rejtélyes gyilkosság körül bonyolódik, s egy felmagasztosított kettős gyilkossággal ér véget.
Almodóvar évente, de kétévente mindenképpen előáll egy meghökkentő történettel: 1980 és 2006 között tizenhat játékfilmet készített, amelyeknek gyakran producere, forgatókönyvírója, zeneszerzője és látványtervezője is Ő maga.