A Nap együttállásba kerül ma a Jupiterrel (18:00-kor); az Én kapcsolata ez az állás a nagy, egyetemes Törvénnyel.
A jog, igazság, erkölcs, filozófia, humánum területével és megjelenéseivel ismerkedik ma az aktív Én. Jelöl igazságérzetet (vallásosságot), életélvezeti törekvéseket, becsületet, emberszeretetet, önbizalmat, filozofikus értelmet, beszédességet, teremtőerőt, kiteljesedési és kiterjesztési vágyat, optimizmust, de bizony jelölhet önhittséget, zsarnoki hajlamokat, álszentséget, élvetegséget, törvénytelen cselekvéseket is.
Az Én-nek meg kell ismernie az Univerzum törvényét, mely ugyanúgy nyilvánul meg odafönt, mint idelent.
Az Egót érő igazságtalanságok, jogtalanságok ellen az egyetlen ellenszer a Jupiteri bölcsesség, a SZERETET!
Erős szeretetvágyat jelöl az állás, jovialitást, de sajnos egyes esetekben önhittségre való hajlamot, beképzeltséget, „mindent tudásból” fakadó gőgöt éppen úgy okozhat.
325-ben, június tizenkilencedikén a Nagy Constantinus császár és Szilveszter pápa által Niceába összehívott első egyetemes zsinaton elfogadták a nicea-konstantinápolyi hitvallást, a kereszténység egyik legfontosabb és legismertebb hitvallását, melyet szinte minden keresztény felekezet és közösség elfogad, és gyakran hangzik el istentiszteletek alkalmával ma is.
Ez az, amit Hiszekegynek nevezünk.
” Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és
láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született
az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény: az Atyával egylényegű, és minden általa lett.
Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett, és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.
Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút.
Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, vallom az egy keresztséget
a bűnök bocsánatára, várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet.
Ámen.”
1623. június tizenkilencedikén született Blaise Pascal, francia matematikus, fizikus, teológus és filozófus: nagy kedvencem.
A matematikába a Pascal-háromszöggel írta be nevét, mely a binomiális együtthatók gyors és egyszerű kiszámolására használható, a fizikába pedig a róla elnevezett hidrodinamikai tétellel, mely kimondja, hogy a nyomás annál nagyobb, minél nagyobb a nyomóerő, és minél kisebb a nyomott felület.
Legmeghatározóbb filozófiai munkája a Gondolatok, melyet ugyan soha nem fejezett be, mégis Pascal halála után - amikor megjelent - a vallásfilozófiai irodalom klasszikusává vált. A Gondolatok egyike a nyugati és keresztényi gondolkodás csúcsának, amit Pascal gyűjtött össze, mint a modern egzisztencialista gondolkodásmód atyja.
” Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.”
”Mitől van az, hogy a sánta ember nem bosszant fel bennünket, holott a sántító elme felingerel? Azért, mert a sánta ember elismeri, hogy mi járunk egyenesen, a sántikáló észjárás viszont azt állítja, hogy mi sántítunk; különben szánakoznánk, nem pedig bosszankodnánk rajta.”
” Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazat, minden becsapja. Az igazság két fő oszlopa, az értelem és az érzékek, kölcsönösen becsapják egymást.”
„Mi az ember a természetben? Semmi a végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Valami a semmi és a minden közt, középen.
1828. június tizenkilencedikén született Than Mór, aki jogi tanulmányai közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. Később Bécsben és Párizsban is tanult, hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte.
Történeti képein kívül portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc), egyházi témájú festményeket (Mater dolorosa, Szent Cecília), életképeket és falfestményeket (Vigadó; Magyar Nemzeti Galéria lépcsőháza) is készített akadémikus stílusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése