Keddi nap volt, Petőfink ezt rögzítette naplójába:
” A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott, végre Bécset is fölgyújtotta, Bécset!... és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem mozdultunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét.
Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét, vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Hallatára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem.
Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni, mert az határozottal állt előttünk, hogy tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz!
E gondolatokkal aludtam el.”
Továbbá
1074-ben e napon győzött I. Géza Salamon fölött, és a trónbitorlásra készülőt a Salamon-toronyba záratta. (Salamon nagyon meglepődött a nevek ilyetén egybeesésétől.)
1489-et írtak - március havának tizennegyedik napját -, amikor Caterina Cornaro, ciprusi királynő ellátogatott szülővárosába, szép Velencébe. Tudni kell: Ciprust – legendás és szép szerelemmel, házassággal - Ő szerezte meg Velencének. A Piazzán mai napig három lobogót lebegtet az Adria szellője: a Trikolórt, Velence zászlaját és Ciprusét. Azóta is.
1571-ben március tizennegyedikén halt meg - harminc esztendősen – János Zsigmond, Erdély fejedelme, az erdélyi vallásszabadság harcosa.
1768-ban ezen a napon született Kármán József. Főbb művei – persze a gyönyörű Fanni hagyományain túl – a Nemzet tsinosodása és egy alig ismert dráma voltanak Mária királynéról.
Különös játékai vannak a naptárnak: ötvennégy évvel és egyetlen nappal forradalmunk kitörése előtt 1794-ben született Bem József, akiről tudjuk, mit tett értünk. Talán a legtöbbet tábornokaink közül.
208 évvel ezelőtt, 1804-ben ezen a napon született Johann Strauss, osztrák zeneköltő, „keringőkirály” és polkaíró.
1844-ben született I. Umberto, 1849-től a szárd-piémonti király, majd 1861-től az Olasz Királyság első trónörököse, végül is az egységes Itália második királya. Nem nagyon voltak érte oda az olaszok, legalább is az olaszok demokráciára vágyó populói. Azok a „mocskos liberális-demokraták”…
1861. március tizennegyedike óta Itália lobogója a trikolór: zöld-fehér-vörös.
133 évvel ezelőtt nagy napja volt az Emberiségnek és az Emberségnek: 1879. március tizennegyedikén megszületett Albert Einstein.
1910-ben ezen a napon született a drága László Gyula, aki – régészként, mert a régész az igazi történész – jelentős következtetésekre jutott a „kettős honfoglalás” elméletében.
Március tizennegyedike volt 1913-ban, amikor Makrisz Agamemnón – lelkem egyik kedvence – a görög származású magyar szobrászművész megszületett.
”Németország felett csak az Isten vagy Németország maga ítélkezhet!”
Mondta az a pöcs Hitler 1936. március tizennegyedikén háromszázezres tömeg előtt.
(Úgy látszik, a tömeg létszáma nem számít, mert kilenc év múlva Isten és Németország tényleg ítélt!)
1954-ben ezen a napon tartották Marilyn Monroe és Joe DiMaggio – minden idők legzseniálisabb baseball-játékosának – esküvőjét. Kilenc hónap kellett, hogy kiderüljön: rossz ötlet volt.
1948-ban, forradalmunk ünnepének előestéjén elő ízben osztották ki a Kossuth-díjakat. Érdekesség kedvéért kapták:
Bajor Gizi; Bartók Béla; Bernáth Aurél; Czóbel Béla; Csók István; Derkovits Gyula; Egry József; Ferenczy Béni; Ferenczy Noémi; Füst Milán; Illyés Gyula; József Attila; Kodály Zoltán; Kovács Margit; Lukács György; Major Tamás; Öveges József; Rácz Aladár; Somlay Artúr; Szent-Györgyi Albert.
Képzeletetekre, tudásotokra bízom, hány volt ebből a posztumusz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése