Ugyan már!
Minden esetre, elgondolkodtató: és kötögesse meg bogozgassa a fonódó szálakat, ki vagy elég merész vagy elég bölcs. Ki tudja, melyikből van ma több?
Kétfelől kell közelegnem a történethez.
Első közelítés
Tavaly nyáron még igazán szépséges albérletben, és nagyon emberi helyen éltem, amennyiben a balkon parkra nyílt, és a kapu szintúgy, élmény volt Kamillának is, Jankának is.
(Megjegyzem: nekem is, de hát ez, kifenét érdekel?)
Kamilla ebből következően többször múlatta idejét Papinál, és hatalmasakat csavarogtunk a környező Parkokban.
Nyáron én mindig egy Valaki által varrott tarisznyával járok, melyben jó elfér pénztelen-pénztárca, telefon, cigi, öngyújtó, meg Kamilla, Janka által gyűjtögetett dolgok: virágszirmok, döglött darazsak, makk, vadgesztenye, kavicsok.
Tavaly nyáron egy nap, mikor csavarogni indultunk, először tűnt föl Millának a tarisznya, és Ő is olyat akart, egyrészt, hogy gyűjthessen, másrészt, hogy Nyuszit és Macit legyen miben sétálni vinni.
Nevezett tarisznya varrója akkor már elég régen lelécelt, de egy okos Papi bármilyen helyzetben föltalálja magát: mindig, minden érettségiző-ballagó osztályom ballagó tarisznyáját elraktam (meglehetős gyűjteményem van), hát elővettem egyet – egy nagyon szép, hímzéses (az enyém nem hím- inkább nőzéses eredetű), tarisznyát, azt adtam Millának: éppen elfért benne Nyuszi és Maci. Azt Kamilla vállára kerítettem, és ekként nekivágtunk a Világnak.
Fene gondolta, hogy abba a tarisznyába beleszeret, de így történt. Imádja!
Ebből aztán következik, hogy a tarisznya új lakhelyemre is elvándorolt, és ugyanott lóg, ahol a sajátom, vagyis az előszoba (fal?) fogason.
És persze lógtak egész télen, hisz télen vastag, elborzasztó kabátokban jár az ember, amire tarisznyák nem vállra valók.
Második közelítés
Újabban – fene se tudja, mi okból? – mindkét Unokám, ha beteszem Hozzájuk a lábam „meglepit” kér.
Frankón mondom, nem én szoktattam hozzá Őket, de alkalmazkodom.
Viszonylag egyszerűen szoktam ezt megoldani: két KINDER-TOJÁS nagyon is meglepi lehet.
És most következzen a lényeg.
Az elmúlt hét szépséges napjaiban – ez alatt csak az időjárást értem, korántsem állapotomat – leakasztódott a szögről az én tarisznyám, és Kamillával eszmét is cseréltünk róla, továbbá megtekintette, hogy megvan még az övé is: ott lóg, ahonnan Papi a magáét leakasztotta.
A lényeg, a legfontosabb mozzanat következik, innen jöhetnek a Magyarázók.
A hét végén Bogaraim Nagyinál – feleségemnél – töltötték idejüket: ilyenkor mindig az van, hogy én kimegyek Erzsébetre az Erzsébetvárosból, mert elképesztően jók vagyunk Arival, mint nagyszülők.
Hajnalban tehát megindultam Erzsébetre, memorizáltam, hogy két kinderizét vennem kell meglepinek.
Leakasztottam tarisznyámat is, és átfutott az agyamon - viccen kívül átfutott - nem kéne-e Milla kistarisznyáját is vinnem?
De hessegettem, csak megjárta a gondolat tudatom valamely tudattalan bugyrát, hisz itt lesz még szükség a kistarisznyára – véltem - és már indultam is.
Erzsébeten fut elém a két Kicsurka, jön a szokott kérdés, hoztál meglepit Papi?, mondom hoztam, de előbb a reggeli!
És ekkor áll elő Kamilla az érthetetlen-válaszolhatatlan-honnanszedett kérdéssel: „A tarisznyámat hoztad?”
Most jöhetnek a „pszikológusok” avagy a Bölcsek.
(NB. A kép éppenséggel tarisznya-korszakban, tavaly augusztusban készült, de jelenleg a fűben hever, mert Kamilla épp tanulmányokat folytat…)
*** **** *****
Elmúlók
Elmúlt minden szép imádság,
minden Szépség imádata.
Megnő, fogy a telihold:
sehol Isten áldomása.
Kerekülj ki! Minden szépség
jöjjön vissza holnap!
Miért lenne a holnap is,
csak lepusztult, holt nap?
Egymagamban kullogjak tán
szomorfekete utcák során,
vészfelhőkre térdepeljek?
Mögöttem kóbor kutya zihál.
Jöjj, ziháló kutya: nesze!
Maradt még holmi szendvics,
egyed!
Túlvilágra váltok jegyet:
jót cselekszem, nemde?
Ki mondja meg, miért kell
magam baktatnom az utcát?
Elvétettem tán a kettesben
baktatásnak múltját,
vagy csak a növekvő hold,
vackolódik velem?
Rossz éjszakai álom?
Nem szeretlek felnövő hold,
mikor így lépsz, és lopsz
tőlem.
Lám, egy kocsma: ajtó nyitva -
tódul ki jó cigifüst:
gurítsunk még le pár felest,
nincs még telve gyomorüst,
és nyeljünk holmi borokat is,
feleseknek után. Utána
majd jöhet ágy is.
Mára elég lenne talán...
A villamos már nem is csenget,
csak álmában alszik egy picit.
Jó: akkor majd gyalog megyek.
Taxira nincs pénz megint.
Kelőben az Órion: nagy vadász.
Csillagok közül vadássz
holnapra -
vagy az utánra -
olyan gyönyörű,
és szép leányt,
mint Ő
volt.
Vadászunk holnap
nagy Vadász?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése