Március huszonötödike van

Különböző krónikák, geszták, annaleszek feljegyzései egyaránt azt a legendát erősítik, hogy Szépséges Városomat, Velencét 421-ben e napon alapították. Vagyis Madonna Venezia kicsit öregecske már, ma 1591 éves.

A feljegyzések közül legdöntőbb egy Padovában, a Múzeum Könyvtárában található krónika.
Az alapítás veleje volt, hogy a Nyugat-Római Birodalmat elsöprő népvándorlás több itáliai város létét fenyegette az ötödik században. Elsőként a gótok majd a hunok megjelenése késztette a lagúnák közelében épült városok  (Padova, Aquileia, Concordia) lakóit arra, hogy az Adria biztonságos szigetein, a lagúnavilágban keressenek menedéket. Eleinte csak az egyszerű halászok, földművesek érkeztek meg a közeli szigetekre, később egyre többen lettek.
Itália lakói szinte minden Városukra tudnak kedveskedő vagy éppen fennhéjázó nevet adni: így lett Róma az Örök Város (Cittá Eterna), Firenze a Virágváros (Cittá dei Fiori), Nápoly, az Édes (La Dolce). De Velence esetében megáll a pergő olasz nyelv is, és csak azt mondják: Venezia é Unica. (Vagyis hogy: Velence egyedülálló.) Olykor persze – főleg maguk Velence lakói  - a Tenger Jegyesének (Sposa del Mare) is hívják, és valóban, minden évben – évszázadok óta – a Redentore szép ünnepén egy aranygyűrű tengerbe vetésével - egykor a Dózse, manapság a Polgármester - eljegyzik a Várost az Adriával.

1447-ben Hunyadi Jánost választották Magyarország kormányzójává, mert V. László még csak hét éves volt.

1655. március huszonötödikén Cristiaan Huygens holland csillagász elsőként pillantotta meg a Szaturnusz legnagyobb holdját, és Titánnak nevezte el.

1704. március huszonötödikén született Faludi Ferenc jezsuita szerzetes, költő, író, műfordító. Írói nyelvében – például a nagyszerű Bölcs és Szent ember-ben -  az újító, gazdagító tehetség megnyilatkozását csodálhatjuk. Nyelvújító tevékenységét dicséri - többek között - a zsebóra, napirend, nyelvbotlás szavunk.
Alig negyven költeményét ismerjük, de ezek a műgond és a formabravúr remekei. Érdekes, hogy alig van egyházias vonatkozásuk, világi versek, tele érzelemmel, humorral, kedélyes bölcsességgel, népies fordulatokkal. Nem akárki, maga Batsányi János adatta ki ezeket a verseket.
Műfordításai erkölcsi, vallási célkitűzését szolgálták. A korában divatos, barokk moralizáló műveket fordította illetve szellemesen dolgozta át magyar nyelvre. Pázmány ízes és gazdag nyelvét folytatta, de fordulatai kecsesebbek, rokokó jellegűek.

Antonio Fogazzaro - kit én nagyon szeretek, és éppenséggel elbeszéléskötetének fordításával bajmolódom jó pár éve már (három szép elbeszélést fordítottam eddig Tőle, kettő különböző helyeken már olvasható volt) - március huszonötödikén született 1842-ben. A kései olasz romantika irodalmának jelentős prózaírója, poétája volt. Születési időpontjából könnyen kitalálható, hogy szabadságharcos, forradalmár, Itália egyesítésének, a risorgimentónak
lelkes híve is volt. Lett is jutalma: három év börtön.
Fő művei kétségtelenül a Kis antik világok és a Daniele Ortis című regények voltak, de szépek az elbeszélései is.
Sajnos méltánytalanul kevés műve olvasható magyarul, pedig igen jeles, nagy író volt. Mindenesetre valamikor kapható volt Tőle a Daniele Ortis című regénye és a Leila című kisregénye, és úgy rémlik találkoztam már anikváriumban a Kis antik világokkal is.

Zenének kedvező nap lehet március huszonötödike, mert
1867-ben Arturo Toscanini,
1881-ben pedig Bartók Béla született ezen a napon.

***   ****    *****
És még egy vers idefér:

Nem kértem, nem kaptam semmit,
elcsöndesülve hallgatok.
Mulasson a világ tovább,
igazgatni nem fogom.
Szeretnél egy szebb világot?
Megszeretnél ifjabban?
Emeld szemed vélt egekbe,
s hagyj a földdel magamra!
Nem akarok már akarni,
nagy verseket nem tudok.
Magam elé dúdolgatva
szemed írom e hajnalon.
Hóvirágom nem kell neked?
Kérj rózsákat másoktól,
kérjél pompát, fényt, csillogást,
én mindörökre föladom.
Itt a szobám, itt a váram,
az estét várom csöndesen.
Hogyha eljön – mert egyszer eljön -
az ágyamba lefekszem.