Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő...
Fiaim, csak énekeljetek!
Zivatar volt;─ feldult berkeinken
Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok? elkészültök innen,
Itt hagynátok bús anyátokat?!
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek....
Puszta bár, az otthonos vidéknek,
Fiaim, csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül, a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirúl;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld ujra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek!
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim, csak énekeljetek!
A bokorban itt az ősi fészek,
Mely növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek,
Bár a fellegek közt járjatok!
S most, hogy a szél összevissza tépte:
Ugy tennétek, mint az emberek:
Itt hagynátok, idegent cserélve...?
Fiaim, csak énekeljetek!
Sárközi László (Basho)
Kedves Ákos,
tegnap olvastam a hírt, hogy Kanadába menekültél.
Tudom, hogy igazad van.
Miden igaz, amit írtál és mondtál.
Még akkor is az, ha visszavonatták Veled.
Kimondtad azt a valót, amely már réges-régen rágja ezt a népet, ezt a nemzetet, országot, és ezért fekete báránnyá lettél.
Most a hazámat sajnálom, mert szegényebb lett távozásoddal, és érted aggódom.
Azonnal felhívtam Szepes Erika tanárnőt és beszéltem vele.
Ő is aggódik érted, és úgy véli, meggondolatlan volt az utóbbi időben egy-két kijelentésed.
Nem azt mondta, hogy nincs igazad, hanem azt, hogy ma, Magyarországon nagyon meg kell gondolni, mit mond ki, és mit ír le az ember. Hogy mindenkinek vigyáznia kell magára.
Erikának ez a hozzáállása és aggódása nagyon-nagyon nőies, nagyon anyás, félt téged, aggódik érted.
Ákos: Író vagy, Művész.
Mindig azt tetted, amit a legigazabb, legtisztább lelkiismereted diktált.
Hogy az utókorra mekkora billogot fog nyomni ez az elhatározásod, azt a legtöbben ma még fel sem tudják fogni.
Fognak még szégyenkezni ebben a hazában amiatt, hogy jogosan kiérdemelt, szép kitüntetésedet és a díszpolgári címedet visszavonták, hogy világgá kergettek Téged az aljasságokkal és a gonoszságokkal. Tükröt tartottál a mai magyar társadalom elé, és úgy találták korunk fölkent hatalmasságai, hogy a tükröd a ferde, és nem az ő képük.
Ákos, a szívemben mindörökké Te Író és Művész vagy, díjaid nélkül is megértem, olvasom, látom azt az igazságot, amit kimondtál, és megértetni szerettél volna másokkal is. Végül is - ez volna a szép és fájdalmas feladatunk.
Én, aki itthon maradtam, és felfogtam értelmét és igazát kétségbeesett tettednek - már most szégyenkezem.
Szeretettel, Őszinte és Igaz Barátsággal Irántad: Sárközi László
Kavyamitra Maróti György
Nem is tudom, hányadszor
dörgedelmezi itt egy szólni -
írni nem tudó: „Jó, hogy Kertész
Ákos is elment, és menjen utána
minden zsidó, cigány és
világunkról másként gondolkodó!”
És mennek, tántorognak sorba’ -
ó, új-régi a nemzetvesztő politika! -
Én maradok, mert ez a hazám,
még ha másként gondolja is
az újnáci világ, és kivárom,
hogy Hazámat magatoktól
megtisztítsátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése