V/2

1087 évvel ezelőtt, 926. május másodikán kalandozó magyarok dúlták fel Sankt Gallent, ezt a békés kis svájci települést. Itt még 614-ben Gallus ír szerzetes egy remetelakot épített a Steinach folyó mellett. A remetelak helyén 747-ben a bencések alapítottak közösséget, majd apátságot építettek, amely Európa egyik legfontosabb kulturális központjává vált. Ezt dúltuk fel és fosztottuk ki 926-ban.
A sors különös játéka: amikor Géza fejedelem 972-ben üzenetet küldött Ottó császárnak, hogy egész családjával meg kíván keresztelkedni, akkor a császár Sankt Gallen-i Brunót küldte Magyarországra, részint, hogy megkeresztelje a fejedelmet, részint, hogy térítőként járja az országot.
Gondoljuk meg: ez csupán 46 évvel volt a magyardúlás után!

Rossz, csúf nap volt május másodika 1519-ben. Zseni távozott a földről: meghalt Leonardo da Vinci. Nem imádott Itáliájában, mert 1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívta udvarába, és Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Akkor már csak két év maradt hátra nagyszerű, csodálatos létezéséből.
 
1772-ben május másodikán született Friedrich Leopold von Hardenberg, kit a világ Novalis néven ismer és tisztel és a német romantika nagy alakjának tart. Joggal.
Életének, művészetének meghatározó élménye volt, hogy jegyese, szerelmese, az akkor tizenhárom éves Sophie von Kühn elhunyt tüdővészben. E veszteség alapjában befolyásolta a költő gondolat- és élményvilágát. Maga is vágyódott a halálra, így szeretett volna újra egyesülni elhunyt kedvesével.
Még huszonkilenc éves sem volt ez a csodálatos költő, mikor e vágya teljesült.
Nagy és nagyon szerethető költő volt Novalis.
Fő műve, nagy kedvencem, a Himnuszok az éjszakához.
(Mellesleg: egyszer lánytanítványaim körében költőszépségversenyt rendeztem, és nagy szívfájdalmamra nem József Attila nyert, hanem Novalis. De ha jól megnézitek a portréját, talán megértitek, hogy megértettem Lányaimat.)

Részlet a Lelki énekek ciklusból
Ha ő az enyém lett,
ha ő bennem él,
s hűségéről, míg csak élek,
szívem többé le se tér:
szűnik szenvedésem,
s már csak öröm s áhitat a részem.

Ha ő az enyém lett,
nem kell más nekem;
híven vándorútra térek,
csak Uramat követem;
nem vágyom a tágabb,
ékes útra, menjen rajta más csak.

Ha ő az enyém lett,
vígan alszom el;
édes árja hű szivének
boldogítón átölel;
kedves kényszerével
mindent áthat és mindent megérlel.

Ha ő az enyém lett,
enyém, a világ:
fiaként a fényes égnek
tartom a Szűz fátyolát
áldott révületben -
s a föld többé nem riasztja lelkem.

Ahol ő enyém lett,
ott van otthonom;
ajándékát, mint beérett
örökrészem, úgy kapom,
és a tanítványok
hű körében testvérre találok.