Kezdjük avval, hogy Machiavelli nem volt machiavellista. A neki tulajdonított nevezetes mondatot, miszerint „A cél szentesíti az eszközt" - nem ő mondta, nem ő írta. Ez a jezsuiták jelmondata volt, és Loyolai Szent Ignáctól származik. Attól kezdve azonban, hogy nevezetes könyve, a politika alapelveit tudományosan vizsgáló A fejedelem elterjedt, majd beleépült a később kialakuló társadalomtudományba, a félreértések egész sora rakódott a szerzőre. Mégis, minden félreértés és torzítás ellenére Machiavelli helye a reneszánsz kultúra legnagyobbjai közt volt és maradt.
Huszonkilenc évesen a firenzei köztársaságot kormányzó Tízek Tanácsának a titkára lett, mellékesen az úgynevezett második kancellária vezetője, vagyis Firenze egyik kormányzó tekintélye. Hivatalához tartozott a diplomácia is, a hadsereg szervezete is. Tizenhárom évnyi főhivatali tevékenysége alatt huszonháromszor járt követként királyoknál, fejedelmeknél, két ízben a német császárnál is.
A Nagy Ember amúgy otthon jó, békés családapa volt, a női szépség azonban mindig elragadta. Kedvesen színes szavú csevegő és lángolóan szerelmetes udvarló volt.
És ebből következően szeretőinek – kik többnyire színésznők voltanak – igyekezett jó szerepeket írni: gondolom, e réven lett nagyszerű komédiaszerzővé. El tudom képzelni, hogy ha Machiavelli nem színésznőkkel rúg ki a családi hámból, sohase születtek volna meg azok a vígjátékok, amelyek új útra vitték a derűs hangú színpadi játékokat, a commedia del’artét.
A Fejedelem című „komoly” műve viszont az érzelem nélküli, józan hatalomgyakorlás rendszerének könyve. Tudomásul veszi és véteti, hogy aki hatalomért küzd, vagy meg akarja védeni meglévő hatalmát, az néha sehogyan se kerülheti el, hogy emberélet ne essék áldozatául. De – szerinte – ezt lehetőleg kerülni kell!
Fölfogása szerint a szépség a művészetekre, a jóság és gonoszság a vallásra, az igazság meg az igazságszolgáltatásra tartozik.
Írt remek vígjátékokat is, köztük a remekbeszabott Mandragórát.
Nagyszerű a téma, kiválóan komikus. Egy fiatalember hazaérkezik Párizsból Firenzébe, mert úgy hozta el egy hír, hogy Firenzében van egy asszony, aki hű az urához. Ez olyan meglepő, sőt hihetetlen, hogy a fiatalember hazasiet megnézni, miféle nő ez.
A téma lényege aztán az, hogy a fiatalember hogyan hódítja meg az elérhetetlen asszonyt.
De a témánál is fontosabb, hogy közben a mindennapi élet olyan típusai jelennek meg, amelyek lépten-nyomon előfordulnak a hétköznapi valóságban. Például a férj, aki gazdag ügyvéd, de felettébb ostoba, a korrupt pap, aki tevékenyen szerepet vállal a csábításban, a bigott vallásos anyós, a lezüllött úr, aki mindenre képes némi kis pénzért.
A firenzei bemutató után hamarosan Rómában, a pápa előtt is bemutatták e művet, onnét terjedt el Európa országaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése