Buda török megszállása után eltűnt, és sokáig nem került elő a Szent Jobb. Amennyit erről tudunk, hogy a hódoltság idején előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen, és 1590 körül a raguzai dominikánusok kolostorába vitték. Ezt követően a Szent Jobb holléte Magyarországon közel kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették Mária Teréziát, akinek sikerült visszaszereznie az ereklyét. A megtalálásra 1769. május harmincadikán került sor, ezért a mai nap a Szent Jobb megtalálásának emléknapja.
1786. május harmincadikán született Fáy András, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: „ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Híres íróvá mesegyűjteménye tette, a Fáy András eredeti meséi és aforizmái című, mely Bécsben jelent meg 1820-ban, és melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben Pesten harmadik kiadása is megjelent. Az Ezópusz, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus erkölcsi példatárának is nevezhető.
1934. május harmincadikán született Alekszej Leonov, szovjet-orosz űrhajós, az első ember, aki 1965. május tizennyolcadikán kilépett a kozmoszba.
Az eredetileg a Vosztok–11 repülésre tervezett műveletet az űrverseny miatt életre hívott Voszhod-programba tették át, így a Voszhod-2 expedíción hajtotta végre Leonov. Tizenkét percet töltött a „semmiben”. Észak-Afrika felett nyitotta ki az ajtót, Szocsi felett lépett ki a kabinból és egészen a Szahalin-szigetig lebegett „odakinn”, közben 28 000 kilométert tett meg. Az űrséta érzéseit eképp fogalmazta meg: „A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!”
1954. május 30-án vasárnap 10.15-kor indult menetrend szerint Siófokról Balatonfüred érintésével Tihanyba a Pajtás nevű sétahajó. A Siófok és Balatonfüred közötti úton semmi különös nem történt. A füredi kikötés után a hajó 11.30-kor indult el Tihanyba fedélzetén 176 utassal és 6 főnyi személyzettel. A gőzős a "megszokott ingással" lassan indult el a Tagore sétány irányába, ahol a mólót elhagyva először a bal, majd a jobb oldalára billent. Az ingást a kapitány Heisz Pál a kormány elfordításával próbálta megállítani, de ez nem sikerült neki, és a hajó bal oldalára eldőlt. Ez az esemény Magyarország mindmáig legnagyobb vízi tömegszerencsétlenségét jelentette. A közelben folyó vitorlásverseny – egyébként e miatt gyűltek az utasok a hajó bal oldalára - résztvevői a versenyt abbahagyva, azonnal megkezdték az utasok mentését, sajnos ennek ellenére huszonhárman haltak meg, és több mint ötvenen szenvedtek sérüléseket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése