Május utolsó napja van (még ha az időn nem is látszik)

Ez az év 151. napja; Budapesten a Nap négy óra ötvenkét perckor kel, tizenkét óra negyvenkét perckor delel, és húsz óra harminckét perckor nyugszik.
A Vizöntőben a fogyó Hold utolsó negyedét kezdi meg, tehát C-alakú, mert Csökken.
Nulla óra harmincnyolc perckor kel, és holnap délben nyugszik.
A nappal időtartama tizenöt óra negyven perc lesz.

1433-ban ezen a napon koronázták német-római császárrá Luxemburgi Zsigmondot, addigi  magyar és cseh királyt.

1916-ban május utolsó napján zajlott le az első világháború legnagyobb tengeri ütközete, a jütlandi. A csatát a brit és a német flotta vívta, lényegében – hadtörténészek vélekedése szerint – eredmény nélkül. Hacsak nem tekintjük „eredménynek” a 8642 német és angol halottat, az elsüllyedt 176000 tonna hajótért, de én nem szívesen tekinteném ezt eredménynek.
A németek természetesen maguknak könyvelték el a győzelmet, utaltak arra, hogy az angolok minden szegmensben nagyobb veszteséget szenvedtek, mint ők: több hajójuk, több emberük veszett oda, mint a németeknek, ráadásul sok nagy, korszerű egység is. A cirkálók csatájában egyértelműen bebizonyosodott, hogy az angol hajók nem ellenfelei a németeknek. Viszont, amikor a nagy hajók megjelentek, a németek lényegében menekülőre fogták.

1945. május harmincegyedikén született Rainer Werner Fassbinder, a zseni, tekintsük akár filmjeit, akár színházi rendezéseit, akár rádiós hangjátékait.
„Fassbinder tudott ilyen filmeket csinálni: minden rettenetesen kínos és gusztustalan bennük, a hős undorító, kínos nézni is, na de micsoda fájdalmakat él át?! Kívülről hájas, undorító féreg, de ha belemegyünk az agyába… Úgy forgolódik, mint forró platnin az odadobott állat… Rettenet, hogy mi zajlik belül az emberben, amiből kívül semmi nem látszik. Dosztojevszkij is ezt csinálja: az emberben zajló rettenetet mutatja meg, amiből semmi nem látszik.”
(El Kazovszkij)

Ötvenedik születésnapján kívánok szeretettel Orbán Viktor miniszterelnök úrnak egy egészen kicsi, elfeledett latin-amerikai hercegséget vagy grófságot vagy katonai diktatúrát; arrafelé mindig tárt karokkal várják a levitézlett, ám centrális erőtérben utazó politikusokat.
(Ráadásul azon a vidéken az egészen üres, nézőtlenül ásítozó futballstadionok is jól  használhatók, mint tudjuk.)