Időgép

Tessék, tessék! Csak bátran, csak katonásan beszállni!
Indul az Időgép.

Az a helyzet, hogy kamaszkorom óta igazából a história tudományához mindig a rejtett, a nem fősodorban lévő vonzott igazán, és – remélem – mások is vannak így kívülem.
Értsétek ezt úgy, hogy a körbenézés, kitekintés mindig fontosabb volt számomra, mint a lineáris, szemellenzős előrecsörtetés.
Jobban érdekelt példának okáért, hogy mi volt a helyzet Frankföldön mikor az ősi magyarok etilküzüben lófráltak, de mindjárt látni fogjátok, hogy még ennél is „alacsonyabbrendű” problémák termékenyítették fura fantáziámat.
Kezdetnek rögvest idetennék néhány tételmondatot próbaképpen, aztán majd meglátjuk.

Ady Endre egy-egy nagy, átmulatott éjszaka után másnapi heves fejfájását és gyomrának ideges remegését legszívesebben coca-colával gyógykezelte.

Napóleon a waterlooi csata előtti napon hőlégballonról – mondhatni madártávlatból – megszemlélte az angolok harci állásait: mégis vesztesen távozott másnap.

Kung-fu Ce (Konfuciusz) és Sziddhártha Gautama Shákyamuni, a Buddha, Pátaliputrában találkoztak, és alaposan meghánytak-vetettek néhány alapvető kérdést.

Gustave Flaubert kivette az írógépből a Bovaryné imént elkészült oldalát, és új, tiszta lapot fűzött a gépbe.

Vajda János, magyar költő, egyszerű levi’s farmerjében kilépett a nyugati indóházból, ott villamosra szállt, hogy a Király utcában lévő szerkesztőségbe utazzon.

Hunyadi Mátyás barátjának, Lorenzo Medicinek tanácsára a visegrádi palota bővítése során meghívta Leonardo da Vincit, hogy készítsen a palota termeiben néhány freskót vagy szekkót.

Ne!
Teljesen fölösleges T. Olvasó a telefonhoz kapkodni; nincs szükségem megbízható ápolóra, nem őrültem meg, agyam nem meszesedik. (A legutóbbi uh- és ct-vizsgálatok szerint legalább is: nem.)
Kerüljünk csak beljebb!

John Smith Pemberton – aki mellesleg gyógyszerész, patikárius volt - 1884-ben kikutyult egy borból és coca-cserje főzetéből készült italt, majd a sikeren fölbuzdulva hamarosan nekiállt, hogy az alkoholmentes változatot is elkészítse.
Az első palack coca-colát 1886. május nyolcadikán adták el az atlantai Jacob's Pharmacy gyógyszertárban.
Ettől tehát Ady bátran ihatott volna, hisz 1877 – 1919. között élt. (Persze nem ivott, de tény: létezett a coca-cola nagy költőnk életében. Furi, nem?)

Napóleon persze sosem ült hőlégballonon, ámde ülhetett volna, de még mennyire! Ugyanis 1783. szeptember kilencedikén XVI. Lajos francia király és felesége, Marie Antoinette jelenlétében egy tyúkkal, egy kacsával meg egy birkával a kosarában startolt a Montgolfier testvérek léggömbje; nyolc percet töltött a levegőben, és a felszállóhelytől két kilométerre ért földet.
A waterlooi nagy ruhát pedig 1815-ben kapta Napóleon.

A két nagy bölcs, a Buddha és Kung-fu Ce természetesen nem találkoztak, pláne nem Indiában: a kínai Mester igen nehezen volt kedvenc patakpartja mellől elmozdítható; ámde lazán létrejöhetett volna ez a fantasztikus szümpozión, lévén, hogy a Buddha a mi időszámításunk előtti 553. éveben született és 483-ban tért a parinirvánába, Kun-fu pedig 551-ben született és 479-ben halt meg.

1866. december 18-án Peter Mitterhoffer svájci föltaláló jóvoltából megszületett a „merániai modell” névre keresztelt első írógép. Gustave Flaubert 1827 és 1880 között élt, vagyis akár használhatta volna az írógépet. Nem használta persze, dehogy használta!

A drága Vajda Jánossal sem voltam tiszteletlen, hogy is lettem volna, mikor egyike a nagy kedveltjeimnek. Ám a tény az tény: Vajda János 1897-ben halt meg, a levi’s-szel meg a következő a helyzet: 1847-ben egy bajorországi zsidó család 18 éves sarja, Levi, apja halála után úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Ott aztán rendkívül erős szöveteket gyártó műhelyt alapított, és a továbbiakban e szövettel kereskedett.
Az általunk farmernek nevezett első nadrágot egy favágó megrendelésére Jacob Davis mester készítette 1870-ben, és az ehhez szükséges szövetet Levi Strausstól rendelte meg San Franciscóból.
Ami pedig az első villamosjáratot illeti: a Nyugati Indóház és a Király utca között 1887-ben indult meg.

Mármost: vagy sosem történt ez a meghívás vagy a vincibéli Mester nem vett róla tudomást, ami tény: Leonardo nem dolgozott Visegrádon Mátyás alatt. (Vagy dolgozott, de Ismeretlen Mesterként. Hisz nem is rég tudtuk csak meg, hogy imádott Botticellim viszont talán tényleg festett Esztergomban. Talán.)
Mindenesetre Lorenzo de’ Medici – a Magnifico -, Hunyadi Mátyás és Leonardo da Vinci tényleg egy korban éltek.

Azon töprengek, mit szólnál hozzá Mélyen Tisztelt Olvasó, ha lehülyéznélek, vagy netán - még ennél is egyszerűbben - azt vágnám a fejedhez: idióta!
Aztán azon is töprengek, mit érzett vajon Püthagorasz - a vitán fölüli Bölcs -, mikor idiótának nevezték, amiként nyilvánvaló, hogy annak nevezték olykor?
Nos, egyszerűen ténymegállapításnak gondolta volna, minden sértődöttség nélkül vette volna tudomásul.
Ugyanis az idióta eredetileg a szép ógörög-aiol nyelven pusztán annyit tett: nem párban, hanem egyedül élő férfi.
Így a nagy Bölcs kicsit sem sértődött volna meg, ahogy meg kell vallanom Benevolis, hogy e sorok szerzője sem sértődhet meg, hisz szintúgy idióta, és nem is sértődős.
Legalább is nem ettől: ettől nem.
Ugyanis egyedül élek, nem párban: = idióté vagyok.
Továbbá: a XVIII. század vége felé sem vette volna senki sem sértésnek, ha „hüle” embernek nevezik, ha „lehülézik”.
Ez a szavunk ugyanis a „hűl”, hüled(ez)”,”elhűl” szavunkra megy vissza, és csupán arról volt szó benne, hogy valaki, valamin elbambul, „elhüledez”.
Mármost ez leginkább nagy költőkkel, nagy gondolkodókkal esik meg, amiként számtalan anekdota igazolja, és sértőnek nem gondolta volna sem Berzsenyi, sem Batsányi, sem Kazinczy.
Így van ez, hüledező Olvasóm.

 II. Ramszesz fáraónak jelentették, hogy messze földről érkezett hajóst csíptek el a Nílus deltájában, akit aztán el is vezettek az uralkodóhoz: Odüsszeusz pedig – mert ő volt a hajós - mesélt a Fáraónak a trójai háborúról. A hallgatóság soraiban ott ült Mózes.
Ha elfogadjuk a régészet tanúságtételét, akkor a trójai háború Kr. e. 1260 – 1250 között zajlott le, Odüsszeusz pedig – ha élt egyáltalában – Kr.e. 1250 – 40. között bolyongott. Ramszesz Kr. e. 1279-ben lépett trónra, Mózes életét pedig manapság Kr.e. 1280 – 1160 közé teszik, már ha élt. Állításom korántsem képtelenség, legalább is kronológiailag nem.

 1635.  Isztambul. Most vezetik a vérpadra Ali Tepelenti agát, és egy fél óra múlva nevét múlt időben kell mondanunk. Bűne: dohányzás.
Így van ez: 1633-ban a török szultán Konstantinápolyban halálbüntetés terhe mellett tiltotta be a dohányzást, de még ez is kevés volt a szenvedély visszaszorításához.

Évekkel ezelőtt írtam egy elbeszélést az avoni hattyú utolsó napjáról; egészen természetesnek véltem, hogy reggel, mikor Shakespeare fölébred, az inasa egy csésze gőzölgő teát hoz be neki kekszekkel. Hát mi mást ihatna egy angol, nem?
Az elbeszélés meglehetős sikert aratott, én azonban kicsit bizonytalankodtam, aztán utánanéztem, és hamar javítottam.
Tény, hogy a Kelet-indiai Társaság 1660 körül már megkezdte a teabehozatalt Hollandiába és Angliába, ám még 1664-ben is a tea ritka és drága áru volt. Ekkortájt történt, hogy Anglia királynője az angol Kelet-indiai Társaságtól évi 2 font vagyis 90 dkg teát kapott ajándékba.
Márpedig Shakespeare 1616-ban meghalt, semmiképp sem ihatott teát halála napjának – egyben 52. születésnapjának – reggelén.

Ehnaton fáraó – avagy IV. Amenhotep – kizárólag minőségbiztosított sört fogyasztott Nofertitivel, a feleségével esti vacsorájuk és áldozásuk során.
Ki tudja?
Mindenesetre Kr.e. 1764-ben Hammurapi törvénykönyve ércbe véste a sör készítésének „minőségi” szabályait, márpedig Ehnaton Kr.e. 1355-ben lépett trónra.

Francois Villon minden uralkodók legnagyobbikának nevezte Hunyadi Mátyást, és tervezte, hogy hosszabb poémát ír királyunkról. Alaposan kifaggatta hát Csezmicei Ianust az uralkodó szokásairól.
Nem, persze, hogy nem! Egyrészt Villont nem nagyon érdekelték az uralkodók, másrészt nem igazán hallhatott az anarchiába süllyedt frankföldön Mátyásról. Viszont Janus Pannoniusszal simán beszélhetett volna, minthogy a francia Költő 1463 telén tűnik el szemünk elől (föltehetően meg is halt akkor), Pannonius meg kilenc évvel utána, 1472-ben halt meg. Erősen kortársak voltak: Janus három évvel volt fiatalabb Villonnál.

Sztálin karórájára nézett, aztán bekapcsolta a tévét, hogy megtekintse VI. György brit király koronázási szertartását.
Egyáltalán nem kizárt, bár – figyelembe véve, hogy Moszkvában és nem Londonban  vagyunk – lehetetlen. Az azonban tény, hogy az első tévés közvetítésre valóban 1937-ben került sor, és tényleg a király koronázási szertartását közvetítették először.
Ja, igen: karóra pedig 1917 óta létezett.

Szulejmán csepel-szigeti táborából távcsövön szemlélte meg Buda várát. Úgy tapasztalta, csekély védelemmel kell számolni másnap, 1541. augusztus huszonkilencedikén.
Épp nem lenne lehetetlen: Leonardo da Vinci jegyzetei között is szerepel egy nagyon pontosan leírt távcső, talán ennek alapján készített Leonard Digges angol földmérő 1540 körül egy használható két- háromszoros nagyítású távcsövet.

Aurelius Augustinus – Szent Ágoston – kizárólag azért ment Hellaszba, hogy megnézze az olimpiai játékokat.
Sosem járt Hellasz földjén Aurelius, ellenben a 389-ben lezajlott utolsó ókori olimpiát éppen megnézhette volna, mert 430-ban halt meg és 354-ben született.

II. József császár, ki nagy filozófus, gondolkodó, érdeklődő ember hírében is állt, és minden újdonság érdekelte, a zártkörű ebéden alaposan kifaggatta Goethét színelméletéről, megkérdezte Mozartot, min dolgozik, aztán Csokonaitól a magyar ügyek iránt érdeklődött.
Nem igaz, de: II. József 1780 – 90. közt uralkodott; Goethe 1832-ben, Mozart 1791-ben, Csokonai 1805-ben halt meg.
És például Mozarttal igenis találkozott a császár.