2012. június 21., csütörtök

Június huszonegyedike van,

a nyári napforduló napja: ma következik el az év leghosszabb nappala, legrövidebb éjszakája. A nappal időtartama tizenöt óra ötvennyolc perc lesz. Viszont mától rövidülni is kezd a Fény ideje, sajnos.
Éjjel, egy órakor a Nap a Rák jegyébe lépett, vagyis megérkezett a csillagászati nyár is.
Minthogy pedig kedden tizenhét órakor az Orionban megújult a Hold, új hónap kezdődik a zsinagógai naptár szerint ma, két nappal holdújulás után. (Pontosabban elkezdődött tegnap  naplementekor, mert a zsidó naptárban naplementével kezdődik az új nap.)
Az 5772. év tamúz havának első napja van.
Azt se feledjük, hogy a Gergely-féle naptárreform óta Szent Iván éjszakája, a szerelmesek, a szerelmes félreértések, Robin pajtás és Shakespeare éjszakája kicsit eltolódott, de azért eljő bizonyára: eljő szombatról vasárnapra virradóan.

Továbbá két egyéb szempontból is kitüntetett ez a mai nap:
Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A ZENE ÜNNEPÉt 1982-ben tartották meg először Franciaországban.
Mára a zene ünnepe európai, sőt világméretűvé vált; több mint száz országban rendezik meg június 21-én.

Paul Verlaine : Költészettan
Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét…


Zenét minékünk, muzsikát !
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.

Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
(Kosztolányi Dezső fordítása)

És ma van fényes csillagunknak, a Napnak is a napja: az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet megújuló energiaforrásokra, azon belül elsősorban a napenergia hasznosítására. A Napenergia Társaság európai tagozatának felhívására első ízben 1994-ben rendezte meg a NAP NAPJÁt a Környezetünkért Egyesület, a Magyar Napenergia Társaság és a Főpolgármesteri Hivatal.

1771-ben ezen a napon érkezett Budára a sokáig elveszettnek hitt Szent Jobb.

1856. június huszonegyedikén született Stróbl Alajos, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. Köztéri szobraiba városszerte bukkanhatunk, szerencsére.

1905-ben ezen a napon filozófus-író zseni született: Jean-Paul Sartre, a XX. század második felének alighanem legnagyobb hatású írója. Azoknak a gondolatvilágát is befolyásolta, akik nem értettek vele egyet, regényeit, drámáit azok is nagyra tartották, akik nem hitték el, sőt indulatosan tagadták filozófiáját. De a filozófiatörténetben is fordulatot, új korszakot jelentett a megjelenése. Az egzisztencialista bölcseleti magatartást ő találta ki, és tőle vették át azok is, akik elkülönültek tőle, sőt olykor egyenest szembenálltak vele.
Életútjából és műveinek sorából meg lehetne írni az európai történelem és benne az európai irodalom útját és módosulatait a második világháborútól a 70-es évek végéig. Ez az életút csak akkor érthető és élhető át, ha végigolvassuk regényeinek és drámáinak sorát. Olyan csodálatos remekműveket, mint A legyek; Zárt tárgyalás; Az Ördög és a Jóisten; Az Altona foglyai; az Undor; A fal vagy a nekem nagyon kedves Egy vezér gyermekkora. És még mi minden.

Két csúf haláleset is esett e napra:
1547-ben ezen a napon halt meg Sebastiano del Piombo, a második vonalból való, de lelkemnek kedves festője, és

1908-ban egy nagyszerű zeneművész, Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, a jeles „orosz ötök” jeles tagja.

***   ***   ***
Szent Iván éjszakája közeleg.
Puck álló nap fülel és szemel,
és suttog nekem bizalmasan:
„Ma éjjel eljő, el: bizonyosan!
Varázslatos éjszaka lesz,
bűbáj dolgok megeshetnek…”
- suttog fülembe Puck -,
„bármi varázs megtörténhet,
 kívánságok sora teljesülhet.
Örömtüzek gyúlnak szerte,
csodás, varázserejűek.
Ma éjjel ess,
huss te is
révületbe!
Bűbáj révbe érve,
hagyd el buta, vén tested,
bútested elhagyva szállj
az égbe, Tejúton keresztül
röppenve juss fényességbe,
holtak birodalmába,
a felső világba!”
„Robin pajtás!” szólok Puckhoz -
„Mást kérek ma!
Röpülj erdőt, röpülj tisztást,
tisztásmélyről virágot hozzál,
 virágot, mely csodatévő, álomhozó!
Ama virág levének cseppjét
cseppentsd szemébe,
szemembe!
Legyek ma én Oberon,
és őTitania legyen mellettem!
De – ez a fő – hajnalkor,
mikor
csillagszeme fölragyog,
engem lásson meg elsőnek!
Tedd meg nekem,
jó Puckom!
Köszönet!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése