Nagyközeli tájkép; előbb dombok, odébb mező, majd lassú közelítés az országútra, egyre-egyre közelébb: az út futni kezd a kamera alatt, zene indul. A kép hirtelen-váratlan kimerevül, már-már mikroszkopikus nagyításban az Út. A zene lehalkul...
Narrátor: Évekkel később, mikor egy rendőrségi kihallgatás során az anyja nevét kérdezték J.M. így válaszolt: 77-es számú főközlekedési út. Apja nevét pedig így mondta be: tábortüzek fénye a nyáréji mezők fölött.
De ez már egy más történet, a miénk évekkel korábbi, évekkel korábbi...
(a kép továbbra is áll, fölötte megjelenik a főcím és az alcím:
FÉLÚTON
- történet a hatvanas évekből -
Az út most megindul hátrafelé, mintegy szubjektív kameraként, mintha valakinek, aki az úton halad a szemével látnánk. A zene felerősül, a kamera elébb felfelé pásztáz, elfordul, és most az úton meglátjuk a főhőst: J.M -et.
Hosszú barna haján csillog a napfény (alkonyati nap), lerohadós, hosszú ing és farmernadrág rajta. Tornacipő. Valami - inkább bugyorhoz hasonló - vászonzsák a bal vállára vetve.
Narrátor: Félúton volt, éppen félúton. Két város, két álom, két szerelem, két lehetőség, két élet és két halál között. Mindig éppen félúton.
Hátulról, a távolból motorzúgás hallatszik, a kamera ráfordul, zene leáll: meglátunk egy autót, a kamera követi (pillanatra; elmosódottan J.M. is látszik, az autó továbbszáguld, a kamera követi. A lehulló napfényben a kocsi fékez, a jobboldali első ajtó kinyílik, és egy lány penderül ki belőle: elhasal az úton. A jelenet visszapereg, újra kezdődik, és ismétlődik lelassítva.
A kocsiajtó bezárul, és az autó belerobog a lenyugvó nap fényébe.
A LÁNYnak hosszú, erősszálú szőke haja van, hosszú szoknyát és pólót visel
Hihetetlenül lágy vonásai vannak, de eldurvítja a kezdetleges és harsány kifestés.
A kamera ráközelít: nem is sír, csak ordenáré mód üvölt a távolodó autó után.
Félig felemelkedve, oldalán fekszik az úton.
Teljes a csend, az autó hangja semmibe vész, most tücskök ciripelnek.
A kamera lefordul a lányról, ismét J.M. látható, aki közelít a Lányhoz.
A fiú a lány mellé ér. Megáll.
J.M. Gyere!
Lány: Menj te a jó anyádba! Meg az összes rohadt, állat pasi! Érted? A jó kurva anyádba, oda húzz el!
J.M. váratlanul, jobbkézzel, visszájáról szájon vágja.
A Lány közelije.
Könnye-nyála egybefolyik, visszakézzel törli le.
J.M. Gyere!
A kamera távolodik, most együtt látjuk őket: J.M. még csak hátra sem fordul, úgy indul előre, a Lány kisvártatva utánaindul, beéri és fecsegni kezd. Ezt a részt a rendezőre és a színészre bízom: akár saját, természetes szövegeket is nyomhat a Lány.
A lényeg, hogy J.M. csak hallgat, nem szól semmit sem.
Hallgat.
Zene indul, a kamera elfordul a lánytól, még távolról hallható a fecsegése, de már nem lehet érteni, hogy mit mond. A nap lemenőben, arany korong a láthatáron.
J. M. lefordul az útról egy mezőre, ledobja a zsákot és belehemperedik a fűbe. A lány melléfekszik kisvártatva, megcsókolja, és rákészül a szeretkezésre.
A kép forogni kezd, körbe-körbe, egyre fokozódó iramban, aztán megáll az úton.
VÁGÁS
Most éjszaka van már, J.M. és a Lány ismét úton vannak, de már egy város közelében. Éjjeli kontúrja, fényei a láthatáron.
Lány: Van itt néhány haverom, ha akarod megszállhatunk náluk éjszakára. Akarod?
J.M. (rábólint)
ÁTTŰNÉS
Az éjszakai kisváros képei. Néhány szajha, kóbor kutya, csöves, hazafelé tartó melós, aki átrobizta a fél éjszakát. Egy locsolóautó húz el, egészen fölöslegesen, mert szitálni kezd az eső.
Egy verekedés képsorai: szürke, szomorú piszkos betonfalak között.
Elkésett villamos, egy-két taxi.
Zene indul, aztán átmegy egy házibuli zajaiba.
ÁTTŰNÉS
Lakótelepi szokvány-szoba. Tömve. Kanapékon, földön, ágyon, fotelekben heverő fiatalok, nyolcan-tízen. Ricsajgó zene (valami vacak, most nem Doors), szűrődő hangfoszlányok, összevissza dumálás.
Innen kezdve legalább hárman ülnek J.M. mellé, aki valami italt szopogat palackból, és mesélnek neki: mit tudom én, a rendezőre és a színészekre bízom: a szülők, a suli, a szerelem: lényeg, hogy csupa-csupa elégedetlenség, lelki szemét.
A kamera hol J.M.-et figyeli, aki csak hallgat - HALLGAT: hol a mesélőt, hol a szobát pásztázza: a Lány mellesleg táncol, és szemmel láthatóan jól érzi magát.
A füstöt lassan vágni lehet, egy-ketten már biztos piásak. Néhányan részeg álmukat alusszák.
J.M. (egy mesélő mondatát középen elvágva) Bocs, hol a rötyi? Ki kell mennem.
Srác: Előszoba, második ajtó jobbra.
J.M. Kösz.
J.M. átlép néhány földön fekvőt, kimegy, a zene és a zajok már nem hallatszanak: baromi, dermesztő, süket csöndben sorjáznak tovább a buli képei. Legyen elég hosszú, idegesítő a vágás, főleg a csönd és a kavargás ellentétére épülve.
VÁGÁS
Visszatérnek a hangok, de már egy fáradt buli hajnali hangjai inkább. Sokan, rengetegen alszanak már, vagy félálomban nyújtóznak a földön, heverőn, székeken.
Egy srác a földön hasal, csikkek, papírfecnik tömegét, dugók, üres üvegek sokaságát tologatja szét lázas szorgalommal, végül előkotor a halomból egy fényképet: a kamera ráközelít: gyönyörű lányarc.
A magnó lejárt, de surrog, egyre surrog a szalag.
A srác fölteszi a képet egy asztalkára, félig kiivott borosüvegnek támasztva, törökülésben elé ül, s gitározni kezd a képnek.
Szépen játszik, de valami ócskaságot.
A kamera most a Lányt keresi: elég kimerült.
Most nem is szép.
Egy haverja zúdul mellé a kanapéra.
Haver: Figyelj! hol az a pasi akivel jöttél? Elment?
Lány: Hát..(körülnéz a lány)
ÁTTÜNÉS
A félrészeg-félholt társaság néhány tagja, elől a lány, a hajnali, de még néptelen utcán. Részegen üvöltöznek "Hé!", meg "Hahó!", meg "Hol vagy?"
Eső hullt nemrégen, vagy locsolóautó járt erre, mindenesetre a hajnali fényben erősen csillog a vizes aszfalt. A csoport előbb tétován szétszóródik egy alig húszméteres körzetben, aztán újra egymáshoz terelődik, s most báván, bambán állnak ott az úttesten. Elhúz egy autó, amúgy csend van.
Nagy csend.
Srác: Hát ez lelépett.
Egy lány: Le.
Haver: (dadogva a részegségtől): Nem... nem értem, miért lépett le? Egész jó kis buli volt...
A kamera most a Lány arcára fordul, ő is elég bamba, de mintha némi felfrissülő értelmet is tükrözne a szeme.
Lefelé néz, a csillogó aszfaltra.
Aztán a kamera is, egyre közelebbről és közelebbről az aszfaltot látja, rajta vízcseppek csillognak, sugarat szórnak, szivárványszínben pompáznak: a csúf aszfaltút varázslatosan megszépül.
Zene indul, a kamera lassan emelkedik, és egyre hosszabb darabját látjuk az útnak. Csillog a hajnali, felkelő nap fényében.
Lány: Én... én azt hiszem értem, miért lépett le!
A zene most fölpörög, az út végtelenbe vész, s rajta ott megy valahol J.M.
VÉGE felirat felkúszik az útra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése