Június huszonkettedike van

Mindenek előtt és felett: ez a nap WEÖRES SÁNDOR születésnapja, aki 99 évvel ezelőtt, 1913. június huszonkettedikén született. Ő volt az a Költő és Gondolkodó, akit sokáig „csak” gyermekvers költőnek ismerhettünk, mert világszemlélete miatt 1949-től támadások érték, 1951-ben könyvtárosi  állásától is megfosztották. Hosszú ideig csak műfordításai és gyermekversei jelenhettek meg. Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak erős hatását mutatta; leginkább természetes, naiv őszintesége tette egyénivé. Maradandó volt Babits Mihály és Füst Milán befolyása abban, hogy a személyiség háttérbe húzódott, és kitalált helyzetekben, „szerepekben” szólalt meg. A költészeti formák, a zeneiség utolérhetetlen Mestere volt.
Létnézetére, világfölfogására Hamvas Béla hatott leginkább, meg a keresztényi és a platóni szemlélet. Az emberi érzékek szerinte csak a jelenségek felszínét közvetítik, de a praktikumra irányuló értelem sem jut mélyebbre, igazabb látásig; ezzel csak egy magasabb rendű, az ősit meg nem tagadó szellemiség képes élő kapcsolatot teremteni.

Ars poetica
Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.
***   ***   ***
Az éjszaka csodái
(zárószakasz)
És erre-arra az alvó-csapat
         potyog a falról, mint a vakolat.
         A villanyfényen átdereng az ég,
         s a városon túl látszik a vidék,
         a dombok gyengéd-rajzu háta
         -- és elcsitul az alvók karneválja.
         Jön a söprőgép tompa morajjal,
         mögötte a hajnal
         fut lobogó szőke hajjal,
         csörömpöl a reggel, száll a fény...
         és az éji tág csodát,
         ezt a fura micsodát
         ketten láttuk: te meg én.

1633-ban ezen a napon vonta vissza nézeteit Galileo Galilei az inkvizíció szorongatásában. Legyünk igazságosak, s fogadjuk el, hogy ugyanekkor mondta azt is: Eppur' si muove!"

1814. június huszonkettedikén született a  - szerintem – méltatlanul elfeledett erdélyi magyar író Kemény Zsigmond. Néhány igen nagy kedvencem Tőle: Özvegy és leánya; Szerelem és hiúság; persze, a klasszikusan nagy Rajongók, de megvallom, az én kedvencem a Zord idő. Kár kitessékelni Őt a magyar romantika történetéből, komolyan mondom, kár.

1882-ben ezen a napon született Somlyó Zoltán. Az Ő életműve előtt tanácstalanul ülhet az olvasó, meg az irodalomesztéta is, de néha nemcsak az életmű, hanem egy-egy költemény előtt is: hogyan is lehet értékelni ezt a művészegyéniséget, akinek egyes verseiből, olykor csak versszakaiból, néha csak kiragadott soraiból egy igazán nagy költő arcképét lehetne megrajzolni, miközben más verseiből, versszakaiból és olykor még a remekművekbe is becsúszó közhelysorokból vagy fordulatokból egy útszéli verselgető, egy középszerű, tán gyenge költő képe ugyanolyan érvénnyel megrajzolható.
Én azt ajánlom tartsuk őt becsben ott, ahol helye volt: a Nyugat költőinek második vonalában. (De a Nyugat második vonalához tartozni is nagy dolog, nagy!)

Mi vagyok én?
A föld, mely barna, úgy, mint én
s mint én, oly bús, oly régi,
maga az áldott türelem
s ki kéri: megsegéli.

Én járok rajta s bánatom
naponta megalázza.
Bár szeretem, mert rámarad
a földiségem váza.

Én járok rajt csak, én magam!
Mindenki más csak rája lép
s a barna föld se tudja,

hogy arcom, kezem, derekam:
egy imakönyvből kihullt kép,
mit eltép egy szűz ujja.

1941-ben június 22-én megindult a Barbarossa hadművelet szerinti német támadás a Szovjetunió ellen. 3,5 millió katona indított támadást a Szovjetunió ellen nagyjából 2900 kilométer széles arcvonalon.  A támadók 3600 harckocsival, 4389 harci repülőgéppel, 600 000 egyéb gépjárművel és 750 000 lóval rendelkeztek.