Lágyan leng az éjben –
őszi, éji szélben –
nyírfaág a réten,
míg szellő ring a légben,
és hozzád hasonló
minden,
lengő-rengő lágy leány.
Mikor még ágyamban háltál,
lelkem mellett szunyókáltál,
véltem úgy: szép hajad
leomló, sok nyírfaág.
(És volt egy balalajka,
vagy – ha az nem is -
legalább egy jó gitár.)
Oly bájban lengtél éjben -
aztán napsütésben -,
zöldsárga mezőn számba
csókkal dalt dúdoltál.
Hajló őszi,
hajló nyári
hajló nyírfaágam,
kedves nyírfaágam
hej, szép nyárfaág!
Fürtös, múlt, szép
nyárfácskám,
nyári nyírfácskám:
nyármezőbe fullottál,
té – és tovahullottál,
már mindhiába kereslek
szép Nikolettám,
hulló nyírfácskám
téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése