(Ballada! akarom, hogy indulj Ámorhoz serényen,
keressed fel Madonnám,
mentségemet általad eldalolnám,
hogy mi Urunk is benne érveit lelje.)
Menj, ballada! merész légy, szívélyes,
egyedül sem kell remegned,
helyed megállod magad is bárhol,
nyugalmat s biztonságot érezz!
Kutasd fel őt, siessél,
mert nem lehet baj ott, hol társad Ámor.
Hisz az, ki engesztelő szómra vár, oly
mértékben megneheztelt, hogy ugyancsak
elkél segítő kedve jó Uramnak,
hisz nélküle csak szégyen száll fejedre.
S ha nála léssz, édes legyen igéd,
s imígyen kezdd beszéded,
miként ha térden állva esdenél kegyelmet:
"Madonna, aki küldött elibéd,
megengesztelni téged,
általam óhajt, kérem hát figyelmed!
Ámor a tanúm, hogy az, ki így követ meg,
szépségedtől kényszerült alakosságra,
rád gondolt, még ha más arcát csodálta,
mert szíve csak neved dobogta egyre."
Mondd néki még: "Madonna, szíve hozzád
hűséges volt szüntelen,
és rád gondolt csak minden pillanatban:
kitart melletted, hisz régóta szolgád."
S ha nem hinné el ezt sem,
tanúként Ámor áll elébe majd,
ám ha szíve végképp hajthatatlan
és megbocsátani nem tudna nékem,
parancsolja meg, s életem bevégzem.
Nem lelhet nálam engedelmesebbre.
S hozzá, ki kulcsa minden szánalomnak,
intézd e végső kérést,
még mielőtt elválnál tőle végkép:
"Remélem, édessége szép dalomnak
téged maradni késztet!” Ha
végére jársz szegény szolgád ügyének,
rögtön jelentsd, ha csöppnyi enyhülésnek
látnád netán jelét a bájos arcon.
Menj, balladám! szerencséd el ne hagyjon,
menj, mikor tetszik, ám percet se késlekedj!
*Non ho l'etá - csak 61 éves -, hogy teljes egészében megpróbáljam lefordítani a Vita nuovát: de itt-ott azért merészelek már csipegetni Belőle. Nyolvan éves korom körülre tervezem a teljességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése