- írásmű -
A Megnemörülő Férfi széles utakon járt, és széles utak jártak vele.
Ehi! micsoda tánc!
A Megnemörülő egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból.
Mivelhogy töprengőzött.
Napokkal - vagy órákkal - előbb Valaki azt mondta neki, hogy ő soha, semminek nem tud örülni.
Nem is így volt.
Az Örvendező azt kérdezte, hogy:
„Mikor fogod egyszer azt mondani, hogy jól vagy?”
Mármost sokfélét lehetne erre válaszolni.
Lehet például:
„Holnap már azt fogom mondani.”
Lehet például:
„Most. Most nagyon jól érzem magam.”
Lehet például:
„Soha már.”
Mint a holló.
„Sohamár!”
„Nevermore!”
Így szól a Holló: Nevem, Mór!”
A Megnemörülő persze nem válaszolt, pedig hát: never more.
A Széles Úton üzlet tombol.
Címe is van, meg neve is.
Nem is Úton, hanem Téren.
A cím itt most nem is fontos.
(Örs vezér tér 4/a; 3. em. 35.)
A cím egyáltalában nem fontos, viszont ott van az üzlet.
Vagy bolt?
Vagy szolgáltató?
Vagy mostanában hogyan hívják az ilyet?
MŰÖRÖMÉPÍTŐ-SZALON
(SALOON?)
Mármost ide be!
Máshova, hova?
Hahogy nincsenek igazi örömök, húzzuk magunkra a műörömöt!
És akkor műörömben, műörülő Férfi leszek, és a Kedves majd azt mondja: „Nosza!”
Hát be!
Szépleánykaszépleányka, köpönyege széjjeltárva, ő a műörömépítő.
Tényleg, nagyon, nagyon szép!
„Foglaljon helyet Nálunk(lam) kedves Megnemörülő!”
„Potty” - egy székbe, éjbe, mélybe, sötétségbe, napsütésbe, mindendolgotfeledésbe.
„Ezt vegye fel, ezt hagyja itt, azt húzza el!”
Fülre holmi hangvarázs, lábra némi takaró.
„Ez jó?”
„Jó! Nagyon jó!”
A csönd duruzsol, a langy-meleg hűvösül, a lányka valamit csinálgat: a Férfi lassan álomba szenderül. Most azt tehet vele valaki, amit valamikor valahált…
…és percek múlnak, órák hullnak, percegérkék cincognak: elkészül a nagy mű.
Kész van immár az Alkotás, a gép forog, az alkotott meg hálni jár.
A Megnemörülő csak alszik ebben a tejmelegben, ebben a feledemben.
„Uram, uram!” - rázogatja a lányka - „Készen vagyunk!”
„A… mivel?”
„A műörömmel, amiért betért.”
De hát: semmi!
Miért nincs semmi?
Miért nem öröm?
És ez?
Miféle köröm?
Szép és hosszú: erős és tartós és gyöngyházfényű.
A Megnemörülő Férfi széles utakon járt, és széles utak jártak vele.
Ehi! micsoda tánc!
A Megnemörülő egyébként semmit sem látott, hallott, érzett e táncból. Mivelhogy töprengőzött. Napokkal - vagy órákkal - előbb Valaki azt mondta neki, hogy ő soha, semminek nem tud örülni.
Márminthogy: hogyne!
Visszatekint életére, meg az üzletre (vagy hogyan is hívják mostanában az ilyesmit?), és látja: egy K-betű kicsit kimúlt a küzdelemben, amit a neoncső vívott az örökléttel.
A cím egyáltalában nem fontos, viszont ott van az üzlet.
Vagy bolt?
Vagy szolgáltató?
Vagy mostanában hogyan hívják az ilyet?
MŰKÖRÖMÉPÍTŐ-SZALON
(SALOON?)
A Megnemörülő Férfi széles utakon jár, és széles utak járnak vele.
Ehi! micsoda tánc!
A Megnemörülő egyébként semmit sem lát, hall, érez e táncból.
Mivelhogy örül.
Olyan szép az a műköröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése