„A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.”
Történt ez nagy történeti valószínűség szerint a Krisztus születése utáni 33. év április havának hatodik napján, avagy a 3793. zsinagógai évben niszán tizenhatodikán.
”És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.”
”Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.”
”Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.”
”Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem….
…A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, …és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
Ámen!”
(Máté evangéliuma, 28. 1 – 20.)
Egyébként
1492-ben e napon halt meg Lorenzo de’ Medici, a Magnifico (Csodálatos, Ragyogó), firenzei államférfi, a művészetek és a tudományok nagy patrónusa, a Medici-család legkiemelkedőbb tagja.
1817-ben ezen a napon született Laborfalvi Róza a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőkként írta be magát a magyar színház történetébe. Nem mellesleg Jókai Mór felesége: ismeretségük egyébiránt március 15. estéjéről való: tudjuk, a Pesti Magyar Színházban gyors műsorváltozás volt azon a szerdán, este a Bánk bán került színre. Ám az előadás kezdete előtt a közönség kikövetelte Petőfitől a Nemzeti dalt, Jókaitól a Tizenkét pontot, amit – ki tudja hanyadszor azon a szép napon – a színpadon Ők elő is adtak. Ezt követően Róza kokárdát tűzött Petőfi és Jókai keblére. Ekkor látták meg egymást.
1861. április nyolcadikán született Aristide Maillol, francia szobrász és grafikus, a posztimpresszionizmus egyik legjelentősebb mestere.
2004-ben április nyolcadikán nagy veszteség érte a magyar képzőművészetet. Meghalt Zórád Ernő.
*** **** *****
Feltámadás előtt és után
Feltámadás előtt
Tudom én, már hogyne tudnám -
és hiszem is váltig -,
egy hét csupán, s feltámadás
ünnepe jő. De addig?
Tudom - hisz olvastam én is -,
hogy meglepődtek a hét
első reggelén
a sziklasírhoz mentek:
ó, mily nagyon meglepődnek,
mikor szól hozzájuk az Angyal:
„Ne keressétek őt
a holtak között,
hanem keressétek
az élők sorában. Mert
ott van.”
Feltámadásban hinni jó!
Csak ott motoszkál bennem,
hogy Virágvasárnap még,
mint zúgott a nép,
hogy zúgta: „Hozsánna,
hozsánna!”
És szombaton már teli
szájak üvöltözik majd:
„Feszítsd meg! A mi lelkünk
és vérünk rajta!”
Tudod Lalagé - te drága -,
mielőtt föltámadhat az ember,
meg kell pusztulnia.
Virágoknak vasárnapja van,
és jő a szép feltámadás:
nem holnap. Nem holnap.
Még vár reánk pár
holt nap a sziklasírban.
Feltámadás után
Néznek egymásra a tizenegyek:
látják a nyilvánvalót, de lehetetlent,
és fogalmuk nincs, most mihez
kezdjenek Veled.
Visszatérted oly meglepő.
Ők már berendezkedtek,
hogy elmeséljék szent halálod
mindenkinek.
Erre Te, fogod magad,
feltámadsz és visszatérsz.
Mármost, hogy legyen?
Mit kezdjenek nyitott,
üres síroddal, boroddal és
kenyereddel?
És félnek is, persze.
Bújni kellene, bújdokolni,
mire Te: „Hirdessétek igémet,
meséljétek el mindenfele!”
„Uram! Te játszol velünk
különöset? Merre menjünk,
hova bújjunk, hogy a keresztfát
- ha lehet -megússzuk?”
És Krisztus szól:
„Pünkösd napján
visszatérek: akkor
elmondom Néktek
a föladatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése