Húsvéthétfő - egyes vidékeken vízbevetőhétfő – az előző napok szentsége után már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe.
Egykor vidéken a lányokat a kúthoz vagy a vályúhoz vitték, és vödörrel leöntötték, de a népszokás ma is, városi környezetben is tovább él. Eredetére nézve termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal. A legények a locsolásért piros vagy hímes tojást kaptak a lányoktól, mely szintén termékenységi jelkép.
A hétfőhöz és a tojáshoz kapcsolódó másik hagyomány a tojást hozó húsvéti nyúl, amely valószínűleg német területről érkezett hozzánk.
Egy legenda szerint, mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor.
*** **** *****
Minthogy a kimenőben lévő Ünnep sarkában már ott a következő még időben hívlak Titeket, mert szerdán a
Költészet Napja
VIII. Pál Utca 6.
(Kettes kapucsengő)
(a Gödör Bújócska helyszínén)
Ha Te is úgy gondolod, ünnepeljük együtt József Attila születésének 107. évfordulóját és a Költészet Napját! Együtt, bensőségesen.
18.00-tól: Tábor Ádám, Kornis Mihály, Maróti György, Víg Mihály, Müller Péter Sziámi, Kukorelly Endre, Galko Balázs
20.00-tól: Dévényi Ádám koncert
*** **** *****
Egyébként
1802-ben e napon született Elias Lönnrot, botanikus, orvos, aki – szerencsére – nem csak növényeket gyűjtött, hanem a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeit is, aztán fölfigyelt arra, hogy a különböző tájakon, látszólag egymástól független énekek, sagák összefüggő történetet alkotnak. Fölfűzte hát őket egy történet szálára, és létrehozta lelkem egyik kedvencét, a csodálatos Kalevalát.
1821. április kilencedike jeles napja az egyetemes irodalomtörténetnek: e napon született Charles Baudelaire.
Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.
Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.
Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,
melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Tessék csak helyesen fülelni! A fenti Vers világosan oszlathatja el azt a buta képzetet, hogy a Költészet „modernizálása” – melynek első fecskéje Baudelaire volt – nem abban állt, hogy a formát robbantotta szét (tökéletes, petrarcai tisztaságú, klasszikus szonett e vers), hanem a régi formákat töltötte meg új, „modern” tartalommal.
Két méltatlanul elfeledett, az idő múlásával elveszített magyar költő születésnapja is április kilencedikére esik:
1850-ben Pósa Lajos,
1855-ben pedig Reviczky Gyula született.
1865-ben ezen a napon ért véget az észak-amerikai polgárháború: Robert E. Lee, a Konföderáció tábornoka megadta magát, és Appomatoxnál letette a fegyvert.
1908. április kilencedikén született Victor Vasarely, Vásárhelyi Győző, az op-art irányzat legjelentősebb festőművésze.
Talán hihetetlen, de így igaz: hetvenkilenc esztendős ma Jean-Paul Belmondo, ez a nagy művész. Aki állításomat kétségbe vonja, az valószínűleg nem látta a Két nap az élet, a Kifulladásig vagy a Legrövidebb nap című remekműveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése