Január utolsó napja van

Sic transit…

Elmúltak a Gödör Víg Végnapjai, a tegnapi nappal elmúltak. És miközben bent nagyszerű művészek búcsúztak és búcsúztattak, odakint tűz hamvasztotta a bontásból származó, elvinni nem érdemes faanyagokat, tíz év emlékeit, álmait, Ákos, Judit, Bence, Dani, Janó álmait, munkáját.
Sokan állták körül vasárnap is, tegnap is azt a tüzet, azt a máglyát.
Ha semmi mást, csak ezt a két napot szervezte volna meg nekünk a Gödör, avval is bizonyították volna a működtetők rátermettségüket, elhívatottságukat; de hát mi mindennel ajándékoztak még meg minket az elmúlt tíz évben.
Egyszer már került veszélybe a Gödör működése, a fővárosi önkormányzat akarta lenyúlni; de akkor még a demokrácia iránt kissé fogékonyabb brancs volt hatalmon, nem tették meg.
Minden esetre az üzemeltetők akkor találták ki az első Víg Végnapjaink Fesztivált, amit most utoljára rendeztek az Erzsébet téren.
Én meg számba veszem számtalan emlékemet a búcsúzásnál.
Csodálatos koncertek, nagyszerű művészek – egyik-másik barátom, ha szabad ilyet mondanom – fellépései: Bardo (Bárdos Deák Ági), Bérczesi Robi, Bródy János, Dévényi Ádám, Frank, Hobo, Másik János, Menyhárt Jenő, Müller Péter, Pál Utcai Fiúk, Őz Zsolt, Víg Mihály. (A sorrend tudatosan betűrendes!)
 És még hányan, de hányan!
Fiatal – meg kevésbé fiatal -, nagyszerű képzőművészek kiállításai: köztük is sok jó barát volt, tudom.
Performance és színház- és filmélmények emlékeimben.
Meg Lalagé is, persze.
Egy Európa Kiadó koncert, ahol vele vagyok, egymásba kapaszkodva hallgatjuk a csodálatos, ismert dalokat, meg egy Balaton koncert, ahol már mással van ő.
Kora délután: még üres a Gödör, Víg Mihállyal vagyunk csak itt. Elvileg fölolvasó-estemet próbáljuk, de igazából iszogatunk, beszélgetünk: az ütött-kopott kis pianínón Miska dallamokat álmodik elébem, improvizál. („Minek nekünk próbálni, Gyuri? Én tudok zenélni, te tudsz fölolvasni, nem?”)
Kicsit később, de nem késve még, megérkezik Magyar Péter is, a nagyon szeretett Magyar Peti is. Furi ütős „hangszereket” hoz, ezeken is „dobolni” fog az este során. Köztük Édesapja valamilyen fémből készült tányérja is szerepel.
Többet, sokkal többet próbálunk viszont egy másik estre, melyhez a Kelet-Nyugat zenészei állnak mögém.
Imádom ezeket a próbákat, imádom ezeket a nagyszerű, fiatal zenészeket.
Aztán a nem Művész barátok, akikkel jószerivel csak itt találkozom, de tudom: erős barátság fűz össze minket, és két fellépő között jól elbeszélgetünk. Van, akinek a nevét sem tudom, csak az itt használatos becenevét, de barátok.
Persze, hogy barátok, hisz ugyanazt szeretjük, ugyanazokon a koncerteken, kiállításokon, esteken találkozunk.
Végül a stáb, akik között vannak, akikhez a legerősebb rokoni szál fűz, van, akihez régi barátság, van akihez új keletű: akik bármikor készségesen teljesítik kéréseimet, akik kedves mosollyal csak csuklómra ütik a bélyeget jegyvásárlás nélkül, akik ingyen kimérik a sörömet, akik egyetlen mondatra tökéletesen teljesítik kérésemet: remekül hangosítanak, hangfelvételt készítenek, háttérvetítenek.
Egy hely volt ez a majdnem elviselhetetlen Városban, ahol mindig jó volt, ahol mindig biztonságban és jól érezhettem magam, pedig lakóik közül sokuknak bőven az apja lehetnék, de sosem éreztették velem, hogy nem közülük való vagyok.
És most a Gödörnek is vége: ma lekerül a jól ismert logó, és avval vége!
Életem egy részének is.
De tudom, hogy van tudatvándorlás, a halállal nem ér véget egészen a létezés, non omnis moriar, tudom, hogy a megfeszítést feltámadás követi.
Feltámadás reményében búcsúzzunk barátaim!

***   ****    *****

Tiltakozz velünk!

Holnap, 2012. február elsején, (cinikus módon a Második Magyar Köztársaság emléknapján) Magyarországon az adófizető polgárok pénzén támogatott Új Színház vezetését átveszi egy szélsőjobboldaliságáról ismert igazgató.
Tarlós István főpolgármester a hazai és a nemzetközi tiltakozások hatására a színház egyik tervezett vezetőjét Csurka Istvánt ugyan "ejtette", de az igazgató kinevezését nem vonta vissza. A cégért levette, de a kocsmáros megmaradt.
A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) nem teheti meg, hogy ezen a napon szótlan maradjon! Szolidárisak velünk az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) tagszervezetei is, melyekben sok ezer holokausztot átélt és jelentős európai ellenállási mozgalmakban harcolt ember van, és más civil szervezetek.
Gyertek el február elsején 17 órára az Új Színház elé!
1061 Budapest Paulay Ede utca 35.
Hozzatok egy-egy gyertyát és tegyünk közösen hitet:
nem akarjuk, hogy a mai kritikus helyzetben a szélsőjobb tovább erősödjék, és elárassza környezetünket,
nem akarjuk, hogy a nyilasok szellemi utódai ismét megfertőzzék szeretett hazánk kultúráját!