Búcsú az Erzsébet tértől

Remélem,tényleg csak búcsú, nem nekrológ…
Víg Végnapjaink Fesztivál

Január 29 - 30. (vasárnap, hétfő) Víg Végnapjaink Fesztivál „Ennyit hagytak”
31. (kedd) 19.00: A Gödör Klub logó levétele

Egyszer már került veszélybe a Gödör működése, a fővárosi önkormányzat akarta lenyúlni; akkor még a demokrácia iránt kissé fogékonyabb brancs volt hatalmon, nem tették meg.
Minden esetre a stáb akkor találta ki az első Víg Végnapjaink Fesztivált, amit most utoljára rendeznek az Erzsébet téren.
Én meg számba veszem számtalan emlékemet a búcsúzásnál.
Csodálatos koncertek, nagyszerű művészek – egyik-másik barátom, ha szabad ilyet mondanom – fellépésével: Bardo (Bárdos Deák Ági), Bérczesi Robi, Dévényi Ádám, Másik János, Menyhárt Jenő, Müller Péter, Őz Zsolt, Víg Mihály. (A sorrend tudatosan betűrendes!)
 És még hányan, de hányan!
Fiatal – meg kevésbé fiatal -, nagyszerű képzőművészek kiállításai: köztük is sok jó barát volt, tudom.
Performance és színházi és filmélmények emlékeimben.
Meg Lalagé is, persze.
Egy Európa Kiadó koncert, ahol vele vagyok, derekát karolva hallgatjuk a csodálatos, ismert dalokat, meg egy Balaton koncert, ahol már mással van ő.
Kora délután: még üres a Gödör, Víg Mihállyal vagyunk csak. Elvileg a fölolvasóestemet próbáljuk, de igazából iszogatunk csak, beszélgetünk csak, az ütött-kopott kis pianínón Miska dallamokat álmodik elébem, improvizál. („Minek nekünk próbálni, Gyuri? Én tudok zenélni, te tudsz fölolvasni, nem?”)
Kicsit később, de nem késve még, megérkezik Magyar Péter is, a nagyon szeretett Magyar Peti is. Furi ütős „hangszereket” hoz, ezeken is „dobolni” fog az este során. Köztük Édesapja valamilyen fémből készült tányérja is szerepel.
Többet, sokkal többet próbálunk viszont egy másik estre, melyhez a Kelet-Nyugat zenészei állnak mögém.
Imádom azokat a próbákat!
Aztán a nem Művész barátok, akikkel jószerivel csak itt találkozom, de tudom: erős barátság fűz össze minket, és két fellépő között jól elbeszélgetünk. Van, akinek a nevét sem tudom, csak az itt használatos becenevét, de barátok.
Persze, hogy barátok, hisz ugyanazt szeretjük, ugyanazokon a koncerteken találkozunk.
Végül a stáb, akik között van, akihez a legerősebb rokoni szál fűz, van, akihez régi barátság, van akihez új keletű: akik bármikor készségesen teljesítik kéréseimet, akik kedves mosollyal csak csuklómra ütik a bélyeget jegyvásárlás nélkül, akik ingyen kimérik a sörömet.
Egy hely a majdnem elviselhetetlen Városban, ahol mindig jó volt, ahol mindig biztonságban érezhettem magam, pedig lakóik közül sokuknak bőven az apja lehetnék, de sosem éreztették velem, hogy nem közülük való vagyok.
És most a Gödörnek is vége, január harmincegyedikén lekerül a jól ismert logó, és avval vége!
Életem egy részének is.

De előbb még két napig szokott, mindennapi csodákkal ajándékoz meg minket a Gödör.
Lesz – vasárnap - Örömóda Hámori Gabival, Gryllus Dorkával, Parti Nagy Lajossal és másokkal, a Katona József színház színészeivel.
Lesz Karaván Família, Bérczesi Róbert, Bródy János, Dévényi Ádám, ef Zámbó Happy Dead Band, Müller Péter Sziámi és Takáts Eszter, Malacka és a Tahó, Balaton koncert, vendégekkel (Menyhárt Jenő, Másik János, Őz Zsolt és Mások)
Hétfőn lesz Frenk, Szilvási Gipsy Folk Band, Jazzékiel, Romano Drom, Hobo és Bandája, Pál Utcai Fiúk, Bardo.
Lesz FÜGE Produkció és a VÁDLI Alkalmi Színházi Társulás: Székely János: Caligula helytartója (részletek), Zadam Társulat: I'm pro.
Lesz Rajk László kiállítása Hiányzó hős címmel.
S még mi minden!

Részletes programot a megszokott, de már nem sokáig szokott helyen találtok: a honlapon.

Minden program INGYENES!

31-én, kedden 19.00 órakor a Gödör Klub logó távozik az Erzsébet térről, kíséri Dávid Yengibarjan, Vázsonyi János és Said Tichiti

***   ****    *****
Két gödörbéli vers a múltból

Ne menj!
Maradj ócska kis szobád
védett rejtekhelyén,
újkeletű anyaöled mélyén!
Ne mozdulj! Ne tedd!
Igen: a koncert briliáns lesz,
a sör – mint mindig – remek.
És jó néhány barátod lemegy,
kikkel szép volna bölcs szókat
váltani. De te ne mozdulj, ne menj!
Tudod: ő biztosan ott lesz,
és léte ott szétveri a fejed,
hökkenti az agyad, és
infarktizálja szíved:
hát ne menj!
Mi egykor kettőnknek egy hely volt,
most helytelen neked, elviselhetetlen.
Te maradj! Te ne menj!

***   ****    *****
Milyen kár…
„Ne haragudj! Nem tudok táncolni.” –
mondom a kedves leánynak, ki hív
(magam sem értem, miért épp engem)
táncolni.
Valamikor tán tudtam tvisztelni,
de hol az a zenekar, mely azt játszik?
(A Balaton tán még olykor, de egy
ideje Víg Mihály sem erőlködik.)
„Kár!” – szól a lány, ki lányom lehetne
(esetleg unokám). „Kár.” – vélekedem
magam is. Kár, hogy nem tudok táncolni,
tvisztet meg senki sem jár. Kár, hogy most
jössz kislány, kár hogy ily vén vagyok már,
kár, hogy oly későn születtél, vagy én
születtem túl korán. Kár, hogy oly sok
barátom halott, meg apám meg anyám
meg Éva is. Kár, hogy annyi, annyi
sok szerelmemről nem tudok semmit:
kár, hogy nem mehetek el veled táncolni,
te nagyon kedves kislány, ki unokám
lehetnél. Milyen kár – tényleg -,
hogy nem tudok táncolni.