No, már kész is van, kortyolgasd nyugodtan, rendbe hozza hamar beleid reszketését. Tudom. Addig én belekezdek, ha nincs ellenedre!
Mindenek előtt bocsánatodat esdeklem, hogy gyertyafényben beszélgetünk, de jobb így: jótékonyan eltakar mindkettőnket.
Én nem látom e fülkefényben annyira, hogy milyen tökéletes, magas, csinos emberpéldány vagy te, neked meg nem kell fölröhögnöd az én silányságomon.
Nem, nem vagyok varázsló, ettől nem kell félned: nincsenek amúgy varázslók, ezt már megtanulhattad volna az évek…
Bocsáss meg!
Hány éves is vagy?
Úgy…
Hát az jó!
Szóval megtanulhattad volna ennyi év alatt, míg fölnőttél, hogy varázslók nincsenek. Van ellenben a költészet hatalma, tán hallottál már róla: nos, ennek révén kerültél ide hozzám, és ennek révén mégy majd vissza mellé, mielőtt fölébredne.
Ne aggódj!
Hogy miért emeltelek ide a költészet hatalmával?
Mert mondanom kell neked róla egyet-mást, mondanom, hogy időt takaríthassak meg számodra, hogy minél hamarabb eljussatok a boldogságba…
Jaj ne röhögtess, kérlek: cseppet sem vagyok vicces kedvemben.
A te boldogságod annyira érdekel engem, mint körmöm alatt a fekete. Nem a te boldogságodról van itt szó, hanem az övéről, érted barátom, mindig és mindenek előtt az övéről.
Igyad csak, persze, kaphatsz még, hogyne…
Mindenek előtt tehát, kérlek tartsd észben és szemed előtt, hogy amikor megkaptad őt, nem egyszerűen egy szép nőt nyertél el, hanem a tökéletességet magát. Ezt értsd úgy, hogy vele megkaptad a szentháromságot, a szentháromság egységét: a test, lélek, szellem tökéletességét.
Soha, soha, ne feledd ezt kérlek, mert ha nem így tekintesz rá, ha csak egyszer is megpróbálod valamelyik részét külön megkapni, akkor el fogod veszíteni.
Ezért beszélgess vele sokat: hidd el, megéri, mert olyan a világlátása, hogy bárki tanulhat abból.
És kérlek: ne csak te fecsegj neki mindenfélét, hanem hallgasd meg őt figyelmesen. Mint mondtam: megéri.
Tanulj, vagy költs magad meséket éjszakára: elalszik egyébként is, de ha mesélsz neki, különösen édesen alszik el.
Nem, nem: nem lesz jó!
Ne szedj elő ócska, régi meséket! Azokat ismeri és unja!
Lapozgasd szorgalmasan a nagy mesekönyveket: Pancsatantrát, Ezeregyéjszakát, Ovidius Metamorphozészát, a Dekameront.
Sose feledd el dicsérni! Főképp a testét, ízét, illatát! Egyébként hát, nem lesz nehéz föladatod!
Arcocskája olyan ovális, ahogyan a reneszánsz művészek legnagyobbjai elvárták, és gyönyörű feje a világ legszebb nyakán ül. Hosszú, de kerek ez a nyak, a mérték igénye szerint szép.
Na, és a keze?
Keze tökéletes harmóniában van testével, egész lényével. Karcsú, hosszú, finom „művészkéz”: gyönyörű.
Ám ami legszebb a kezében, az a mozgása, mert minden gondolatát, minden érzelmét kezének mozgása festi alá, nyomatékosítja vagy rajzolja meg.
Ami már elmondhatatlan, azt kezével a levegőbe rajzolja.
A hangja!
Sosem tudtam pontosan eldönteni, hogy a hang az a testhez, a lélekhez vagy a szellemhez sorolódik-e?
Mégis azt hiszem leginkább a lélek kifejezője, mint a tekintete is.
Hallgasd-e hangot, és felderül majd lelked; nézzed fátyolos tekintetét, és felderül a lelked.
Jó: hozom a teát: ezt még idd meg, aztán mehetsz! Föl ne ébredjen, mielőtt visszabűvölődsz mellé az ágyba…
Tanulj meg akupresszúrás pontokat kezelni, és némi masszázstechnikát is! Törékeny, szép teste gyakran megfájdul, ilyenkor szüksége lesz rád. Ne hagyd huzatban aludni, mert főként a tarkója, válla érzékeny nagyon.
Ne adj neki, csak teljes kiőrlésű lisztből készült tésztákat: graham-lisztes, magos zsemlét, kenyeret.
Ja igen!
A gyümölcsöt mindig főétkezés előtt eszik, sohasem utána.
Simogasd hosszan, sokáig, míg álomba nem szenderül!
És ami fő!
Soha, érted, soha meg ne bántsd, soha meg ne alázd, soha be ne csapjad, meg ne csaljad!
Tapasztalhattad: van hozzá hatalmam, hogy ide bűvöljelek akármikor, vagy hozzád bájoljam magam…
Hát úgy vigyázz, barátom!
No, most idd ki a maradék teát, aztán menj!
Menj, röpülj hozzá boldogan!
Gyertyafényben vár reád…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése