Az év utolsó napján

Janus, akinek nevét a január hónap őrzi, eredeti itáliai isten, kihez hasonló a görögök istenei között nincsen; azonban a régi rómaiak sem tudták határozottan, hogy minek az istene tulajdonkép; úgy imádkoztak hozzá, mint a legrégibb, legszentebb és legjelentőségesebb istenhez. Minden áldozásnál Ő kapta az első ajándékot, s minden imánál az ő nevét szólították először, még Juppiternél is előbb. Talán eredetileg a világosság és a nap istene volt, regélték róla, hogy reggel ő nyitja meg az ég kapuit, s bezárja, mikor este hazatér. Később általában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme.
Két arcával egyaránt néz a múltba és a jövőbe; a múltba, mely jól ismert, és a jövőbe, mely ismeretlen.
Így lett az új esztendő kezdetének is védőszelleme…
Minden át- és errejárónak boldog, békés, nyugodt és bölcs új évet kívánok!
És akkor lássunk utolsó ez évi teendőim után!

1. Nyílt levél
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ezek, ezek itt köröskörül, sem Európában, sem Idehaza, sem az Új Világban, nem értik, és nem is érthetik Önt!
Én értem Önt, értem, mert a romantika nagy híve voltam, vagyok és maradok. Én tisztán  látom Önt, amint fedetlen fővel áll a sziklaszirten, dacolva zord szelekkel, akár ha Zichy Mihály rajzolta volna Önt oda arra a szirtre.
Én azt is tudom, mi jár az Ön fejében azon a sziklaszirten. „Előttem e szirt, és alatta mély:
egy ugrás, mint utolsó felvonás... / S azt mondom: vége a komédiának.”
Kérem Miniszterelnök úr, ne tegye! Nem érdemlik ezek meg. Hisz Ön annyi jót, szépet tett már értünk, igaz hazaffy módjára!
Nem a sziklaszirtről való halálos ugrás az utolsó jótétemény, ami vár Önre Miniszterelnök uram!
Látja: ezek az uniósok, imfesek már nem akarnak már szóba állni Önnel, hagyják, hogy fújja fürtjeit az északi szél, más tett vár Önre Miniszterelnök úr!
Mondjon le!
Hát nem jobb lemondott, mint bukott Miniszterelnöknek lenni? Ön nagy focista, tudja biztosan, hogy a búcsúmeccset nem járókerettel kell végigfocizni!
Mondjuk, nem kell mindjárt január elsején lemondania, á… Még azt hinnék, csak másnapos állapotban mondott le!
De ott van az a másodikai nagy cirkusz az Operaházban: képzelje, milyen nagyszerű, szépséges befejezése lenne az alakításának, ha ott bejelentené lemondását, mint utolsó jócselekedetét a zemberek, polgárok, hölgyek és urak érdekében. A Haza érdekében!
Ez lenne méltó kedvenc romantikus hősömhöz, ez!
(Ja! És mielőtt elhagyja a Parlamentet, ugyan vigye már magával azt a szegény, szintén tragikus sorsú Navracsicsot, meg a Lázárt, a Szalai Annamáriát! Más most hirtelen nem jut eszembe a Haza Nagyjai közül…
Ja, dehogynem: a Kövért is vigye, ha lehet!)

2. ÁTMENETI búcsú a Köztársaságtól Vajda János társaságában
Magyar Köztársaság
Született: 1989. október 23.
Meghal: 2011. december 31.
Élt: 8104 napot
Hátralévő élettartama: néhány óra

Vajda János: A virrasztók

Itt a nagy halott előttünk,
Kiterítve mereven.
A hideg, a téli éjben,
Csillagoltó sötétségben
Mi vagyunk még éberen.

A sirásban elfáradt már
Valamennyi jó rokon.
Talán mi se volnánk ébren,
Hanem mert a torban, éhen,
Rágódunk a csontokon.

A csontokon sem rágódnánk,
De hát - ez a kenyerünk.
Nem maradt ránk dús örökség;
Fizet minket a nemzetség,
Ha sírunk, énekelünk.

Már maholnap ez se kell majd.
"Elég volt a gyász, a dal.
Ami megholt, föl nem támad.
Haszontalan minden bánat!
Haj rá étel, dal, ital!"

Ilyen szelet hallunk is már.
Ki legtöbbet örökölt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a mult elfeledve,
És eladva az a föld,

Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak...
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.

Ők alusznak szépen, mélyen;
Ébren már csak mi vagyunk.
Ők alusznak s nem álmodnak;
Mi virrasztunk ébren, haj csak
Ébren is mi - álmodunk.

Álmodunk mi hihetetlent,
El se merjük mondani.
A holt szeme félig nyitva;
Hátha meg nem volna halva,
S lehetne még valami...

A nagy tenger éjszakába
Ki-kinézünk olykoron.
Mert nem tudjuk, hány az óra,
Hallgatunk a kakasszóra,
Merengünk egy csillagon,

Jó reménnyel, vak reménnyel,
Hogy ha megvirradna már!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit látunk, az se csillag:
Bolygó fény, vagy fénybogár!

És csak oly csöndes ne volna!
De ez úgy fojt, úgy ijeszt...
Dalunk is már egyre fárad,
Alig ad még bátorságot...
Égen földön semmi nesz...

Szempillánk is csuklik immár...
S ha az álom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor aztán késő minden -
Mozdulhat a tetszhalott!...

3. Figyelem!

Tiszta kezek néven mozgalmat alapítanak az MTVA előtt éhségsztrájkolók. A mozgalom december 31-én este 18 órakor a Kossuth téren tart demonstrációt, de emellett folytatják a gördülő éhségsztrájkot is.
Akinek fontos mindaz, amiért az éhségsztrájk folyik (demokrácia, a köztársaság, az alkotmány, az emberi jogok tisztelete és a sajtószabadság), legyen a Kossuth téren az év utolsó napján!

***   ***   ***
Tüntetést szervez 2012. január 2-án 19.00 órakor a Magyar Állami Operaház elé számos párt és szervezet. Amíg Orbán Viktor és kormánya az Operaház falain belül ünnepli meg az új, egypárti alkotmányt, addig az ellenzék kintről kell, hogy hallassa hangját!
Az orbáni alkotmány következtében a Magyar Köztársaság két nap múlva megszűnik létezni. A Magyar Köztársaság állampolgárait azonban nem lehet elnémítani, és a köztársaságba vetett hitük még erősebb lesz az állami erőfitogtatás következtében.
Minden demokratának kötelessége eljönni, megmutatni a kormányzópárt képviselőinek, hogy az antidemokratikus törekvéseik egyre nagyobb ellenállást váltanak ki a társadalom minden egyes rétegéből.

Itt az idő, hogy a kétharmados többség tudomásul vegye az ellenzéki véleményeket!
Itt az idő, hogy a kétharmados úthengert megállítsuk!

***   ***   ***
Tudom, mindentől függetlenül zajos, zajgó szilveszter éjszaka vár Rátok; jó lesz tehát elsején kicsit megpihentetni érzékeinket, és elhallgatni a Gödörben, ahogy Egy szál gitárral énekelnek a Dalköltők: Frenk, Bérczesi Róbert, Víg Mihály, Bródy János, Korom Attila, a Gödör esszencia főcím alatt.
2012. január 1., vasárnap
Gödör Klub
20 órától