1643-ban szörnyű nap volt május tizenharmadika Santiago de Chilében: egy földrengés a város lakosságának több mint egyharmadát elpusztította.
1717. május tizenharmadikán született Mária Terézia Habsburg uralkodó.
1830-ban e napon kiáltották ki Ecuador függetlenségét.
1882-ben ezen a napon született Georges Braque, francia festő, a kubizmus egyik alapítója, aki Picassóval együtt dolgozott vagy három éven át. Az első világháború után egyéni non-geometrikus stílust alakított ki. Csendéleteit, tájképeit és kétdimenziós témáit a harmonikus formák és érzéki színek jellemzik.
(L’Estaque-i tájképén a hely külső jellegzetességei elveszítik érdekességüket, és csak a síkok és tömegek viszonya a fontos: ebből alakult ki az új formanyelv.)
1917. május tizenharmadikán három gyermek egy kis nyájat őrzött a portugál Fátima kisváros melletti Cova da Iria nevű helyen. A gyermekek: Lúcia de Jesus dos Santos 10 éves, unokaöccse, Franciso Marto 9 éves, unokahúga, Jacinta Marto 7 éves. A déli imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen sugárzó fényt láttak, amelyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, lent, és egy kis tölgyfa felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. Így is történt. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három gyermeknek. A hatodik jelenést, mely 1917. október tizenharmadikán történt, és a becslések szerint 30-70 000 ember látta.
1981. május tizenharmadikán Mehmet Ali Agca török szélsőséges merényletet követett el a Szent Péter téren II. János Pál pápa ellen.
*** *** ***
Három a Lírai sóhajok, röpke dalok ciklusból
ami kívül rekedt, maradjon is kívül!
én már semmi dologhoz többé
nem adom magamat tűzül:
legyen még sötétebb a világ
Tudod, milyen utakon jön a halál?
S hogy belőlünk mind angyalt csinál?
Hogy sötét zugokkal takargat be,
és szétszór a jégüres semmibe?
Ne féd a halált, ha nem félted a létet!
múlhat a tél, ha nyárra ül az átok,
ha nyár hírében hamvam sem találod,
ha zokognak a szép, tavaszi álmok,
ha jöttömet már többé sose várod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése