Május harmincadika van

Kicsi Jankánk neve napja. Boldog névnapot Kicsi Középsőnk!

Buda török megszállása után eltűnt és sokáig nem került elő a Szent Jobb. Amennyit tudunk, hogy a hódoltság idején előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen,  és 1590 körül a raguzai dominikánus kolostrorba vitték. Ezt követően a Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül, május harmincadikán.

1431-ben ezen a napon lobbant föl Jeanne d’Arc máglyája. Tizenkilenc esztendősen, Rouen piacterén égették meg a Szent Szüzet.

1594-ben zseni távozott közülünk e napon: meghalt Balassi Bálint.

Szomorú, csúf nap volt május harmincadika 1640-ben is: meghalt Peter Paul Rubens.

1786-ban ezen a napon született Fáy András, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Híres íróvá mesegyűjteménye tette a Fáy András eredeti meséi és aforizmái című, mely Bécsben jelent meg 1820-ban, s melynek még ugyanabban az évben második, majd 1825-ben Pesten harmadik kiadása is megjelent. Az Ezopus, Phaedrus és La Fontaine által ihletett mesegyűjtemény – a hozzácsatolt aforizmákkal – a liberalizmus és erkölcsi példatárának nevezhető.

1934. május harmincadikán született Alekszej Leonov, szovjet-orosz űrhajós, az első ember, aki kilépett a kozmoszba.

1942-ben ezen a napon kezdődtek az angol légitámadások a náci Németország ellen: éjjel Köln városát bombázták.

Hatvanadik születésnapján Isten éltesse KOCSIS ZOLTÁNT!

1954-ben e napon fölborult a Balatonon a Pajtás nevű sétahajó. A tragédia 23 utas életét követelte.
***   ****    *****
Egy szépséges történet idefér még, úgy látom. Tehát:

Colapesce*
- szicíliai legenda nyomán -

Halászok meg hajózó népek, ha Szicília legészakibb nyúlványánál haladnak el, ott, hol legmélyebb a Tenger, mai napig sóhajtó hangokat hallanak lentről, a Tenger fenekes fenekéről.
Halászok és hajósnépek mondják, hogy értik a szavakat: Cola di Mondello, Colapesce, a kis halászlegény súgja nékik történetének titkait amonnan.
E történet pedig így esett.

II. Frigyes, német-római császár – a Nagyszerű Rőtszakállú Frigyes császár fia -, 1198-ban nyerte el a  Szicília Királya címet, és attól fogva alig tért vissza északi Birodalmába: megragadt a délszaki tájakon.
Többek között Luceriában – Palermótól nem messze, Mondellóhoz közel - valóságos háremet rendezett be, és ágyasoknak és odaliszkoknak csapatja követte őt még hadjárataiban is, de kirándulásai közepette csakúgy.
A császár, miként kiváló Atyja, a Barbarossa, kiváló úszóvá nevelte magát, már azt követően, hogy túltette magát ama víziszonyon, mit apja vízbefulladása okozott: aztán szívesen és nagyon jól úszott.

Egy napon ágyasoktól és odaliszkoktól körülvéve Mondellóba rándult ki a császári fenség, és ott meséltek neki egy halászfiúról, ki mindenkinél hosszabban bírja a tenger alatti tartózkodást, a levegőtlenséget: legmélyebbre tud merülni  minden halászember közül.
Frigyes, ki immár nem csak második, hanem Szicília királyaként első is volt, látni akarta a remekúszó, mélymerülő halászfiút, kit Mondellóban Colapesceként tiszteltek.
Elő is kerítették az ifjú halászt, és a császárkirály mondta néki, hogy próbának vetné alá.
"Hahogy te vagy a legmesszebbre úszó, legmélyebbre merülő, hát rajta barátom! Itt, hol igen mély a tenger vize, belévetem ezt az aranyserleget. Hozzad fel Cola di Mondello, jó halacska a mélyből, és tiéd lesz!"
Elhajította messzire és mélyre a császárkirály az aranyserleget, ugrott utána a Halász-hal-fiú, és hozta is már kisvártatva.
Másodjára egyenest a koronáját hajította a tengerbe  Frigyes. Csakhogy előbb még mélyebb vízekre hajóztatta magát, és óvatosabb is lett.
A koronát nem ígérte el, csak nagy jutalmat.
Kicsit hosszabb ideig maradt most a mélyben Cola, a hal, de azért a koronát is egyszer csak fölhozta szépen.
No, arra szükség is volt, a lombard vaskorona volt abban összemunkálva a szicíliai királyi koronával, hát anélkül hogyan lehetett volna császár és király Frigyes?

Végül a császár egy igen-igen mély helyén a Tengernek egy súlyos, rubinokkal, jáspisokkal megterhelt gyűrűt vetett a tengerbe, mondván: "Hozzad föl szép fiam, Colapesce!"

Tudnivaló, hogy Szicília szép szigete négy hatalmas márványoszlopon nyugodott és nyugszik ma is. E négy oszlop az idők kezdete óta emeli a Szigetet a Tenger hullámai fölé.
Úgy történt, hogy Frigyes az északnyugati márványoszlop mellett hajította be azt a gyűrűt a Tengerbe, és annak vonalában merült alá a halászgyerek.
És merült, merült mélyre, tenger fenekére.
És amint egyre mélyebbre merült, látta ám, hogy az az oszlop repedezve recseg-ropog, és kicsi híja, hogy eltörjön, és a Szigetet a mélybe vonja.
Odafönt tellettek, múlottak a súlyos percek, tízpercekké, félórákká, órákká lettek.
Colapesce nem jött föl többé.
Hogyan jöhetett volna, Szicíliát kellett megmentenie.
Odaállt a Tenger fenekére - ott áll lent ma is -, széles vállaira vette szülőszigetét, hogy - mielőtt eltörne az oszlop - ő tartsa meg.
Így esett, ekként.

Halászok meg hajózó népek, ha Szicília legészakibb nyúlványánál haladnak el, ott, hol legmélyebb a Tenger, mai napig sóhajtó hangokat hallanak lentről, a Tenger fenekes fenekéről.
Halászok és hajósnépek mondják, hogy értik a szavakat: Cola di Mondello, Colapesce, a kis halászlegény súgja nékik történetének titkait amonnan.

*nagyjából a.m. "Cola, a hal"