1763. május kilencedikén született Batsányi János. Kevés írónk sorsába szólt bele olyan erőteljesen a történelem, mint az Övébe. Kalandos és tragikus fordulatokban bővelkedő életét háromszor kezdi újra, szinte az alapoktól. A köztudatban forradalmi hevületű versek szerzőjeként ismert, de ennél fontosabb az az alázatos munka, mellyel a magyar nyelv és irodalom ügyét szolgálta. Költészete a nemesi reformizmus jegyében bontakozott ki és a magyar jakobinusok mozgalmáig ívelt.
A látó
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha - akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
"Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"
A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!
Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
1805. május kilencedikén sötét, borús, csúf nap volt: meghalt Friedrich Schiller.
1877. május kilencedikén kiáltották ki a független Romániát: e napon ért véget a török uralom.
1897-ben ezen a napon játszottak első ízben hivatalosan focimeccset hazánkban: a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata játszotta egymás ellen.
1903-ban ezen a napon halt meg Paul Gauguin.
Száz évvel ezelőtt, 1912. május kilencedikén született Ottlik Géza, a magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű, a bridzs- játék megújítója IS volt. Fő- és remekműve természetesen az Iskola a határon, de kiváló a Buda és a Hajnali háztetők valamint remek Dickens, Shaw, Osborne fordításai is.
1924-ben e napon született Bulat Okudzsava, író, költő, dalköltő és dalénekes (bárd). A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia chanson hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél – például Viszockijnál idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire. Én még – hogy újra szubjektív legyek – nagyon szeretem a Szegény Avroszimov című szép regényét is.
Dalocska az Arbatról
Hömpölyögsz, mint folyó - de furcsán neveztek el!
Átlátszó az aszfalt, mint a víz habja.
Ó, Arbat, Arbatom - elhivatás vagy nekem,
Te vagy az örömöm, és szívem baja.
A gyalogosaid - mind csupa kisemberek,
Cipősarok kopog - láb siet, mozog.
Ó, Arbat, Arbatom - te vagy legbennsőbb hitem,
Úttested, szalagod, alattam porod.
A szerelmedből én ki nem gyógyulok soha,
akár negyvenezer más utat rovok,
Ó, Arbat, Arbatom - te vagy apáink hona,
Semmikor végedig érni nem tudok.
1978-ban e napon a Brigate Rosse szélsőbalos terrorista csoport végrehajtotta halálos ítéletét Aldo Moro olasz politikuson.
2002-ben ezen a napon volt a szörnyű, tragikus kimenetelű bankrablás Móron.
*** *** ***
Három a Lírai sóhajok, röpke dalok ciklusból
Napsugaradban ez éjjeli órán fürdik a lelkem,
semmi a hold és lám: hogy ragyog mégis az ég.
amikor beragyogta szemed a napkeltét
a sápatag hajnal szégyellhette magát
Már lement a nap Velencében
és zsebtolvajként viszi az álmom.
Surranó szárnyakon száll az éj,
s a Várost reggelre nem találom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése