2012. május 4., péntek

A Lírai sóhajok, röpke dalok ciklusból

Mi marad majd énutánam
a tér és idő tengerén?
Egy hajszáladra nem tettem jelt,
bárhogy igyekeztem én.

Nem marad egy szó se rólam.
Csak néha-néha egy barát,
felemeli majd, s hosszan nézi
poharában a borát.


Alkonylepke zizegve száll:
”midfájmidfájmidfájmidfáj”
választalan röppen a nyár.
A zizzenő pille se vár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése