Május nyolcadika van

Elsőben is köszöntöm Fitó Icát, Icát, akivel volt közös irodalmi ügyünk egykor a Héttoronyban is meg az én kis Kaptáramban is. Születésnapja van, persze eszem ágában sincs megmondani, hogy hanyadik. Nem ildomos az.

Fitó Icának
- születése napján -

Egyszer, régen – ó, be régen -,
könnyedén - ó be könnyeden -,
miként a silány dörgölődzik
a nemeshez, barátomnak neveztelek.
És bizony úgy is volt sokáig.
Aztán én megbántottalak?
Úgy lehet.
Így volt?
Oly tudatlan bántok sok embert,
mint gyermek, pedig fölnőtt vagyok.
Így volt?
Sajnálom akkor: kár volt.
Pedig, hej, hányszor,
mint üvegen át,
hallgattam álmaid szép dalát.
Neveznélek ma újra meg,
de már nem merem,
már nem vagyok oly
ártatlan-tudatlan, ösztönös,
szemtelen.
Neveznélek újra barátnak,
de már nem merem.
Vagy mégis?
Hisz hogyan kívánjon
szép születésnapot az ember,
ha hozzá nem teszi:
barátom!
Szép születésnapod legyen!
”Hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról.”
De már nem szólsz, nem köszönsz
röpke levélben minden reggel,
tán azt hiszed, már nem akarom
az igazat, jót és szépet.
Sajnálom!
Boldog ünnepnapod legyen
barátom!

Egyébként

1429-ben – a százéves háború idején – e napon szabadította föl seregei élén Jeanne d’Arc Orleans városát.

1835. május nyolcadikán született Székely Bertalan, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet legnagyobb képviselője.

1794-ben e napon a kicsit bevadult jakobinusok Antoine Lavoisier-t is kivégeztették. Rossz nyelvek szerint nem volt túl jó véleménnyel Marat egy vegytani jellegű írásáról. Sz’al ez már akkor tájt is így ment: akié a hatalom meg a nyaktiló, azé az igazság tudományos vitákban IS. (Persze, volt „igazi” vád is: „zsarolás és adóbehajtás”. „Egy fejet levágni csak másodpercek kérdése, de évszázadok sem képesek Lavoisier-hez hasonló embert adni.” – vélekedett barátja, Joseph Louis Lagrange csillagász, matematikus.

1880-ban rossz, gonosz nap volt május nyolcadika: meghalt Gustave Flaubert, a zseni. (Persze, persze: szerintem zseni!)

1902-ben e napon tört ki Martinique-en a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő Saint Pierre városát teljesen rombadöntötték, az egykori feljegyzések szerint mindössze ketten élték túl a katasztrófát.

1903. május nyolcadikán született Fernand Joseph Désiré Contandin. (Hallom, hallom a kérdést!) Vagyis Fernandel. Tudom, ifjabbaknak ez se mond semmit, de a velem hasonló korúaknak bizonyára.

1945. május nyolcadikán a német hadsereg kapitulált: Európában véget ért a második világháború.

***   ****    *****
Három a Lírai sóhajok, röpke dalok ciklusból

Én
kinek szájából úgy dőlt a nevetés,
mint bővizű patak olvadáskor;
én, ki két marokkal szórtam magam:
összeomlom temetéskor.

Hallgasd meg az én könyörgésem,
Uram! Ridegek az álmok.
Rosszkedvű vagyok, nem vigyáz
rám senki. Kandalló közelébe
húzódnék megmelegedni.

Az az élmény, az a szépség
nem enyém már: tovaszállt.
Csak a voltál, csak a kétség,
ami kétségtelen már.
Csak a mások ragyogásán
örül lelkem, dalol szám.
Nem a dolgok lehullásán
gyönyörődik a világ.