- Felőle és felőlem -
Tanulj meg, Kedvesem komédiázni,
tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
magaddal törődj csak, más senkivel!
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek!
Ne higgy az eskünek! Ne higgy soha!
Tanulj meg, Kedvesem komédiázni,
mert minden, minden csak komédia!
Voltál Te fény
éltem egén,
akár egy oltári szent.
De jött egy más -
komédiás -,
vártatlan ővele mentél.
Jókedvű voltál,
rám nem gondoltál:
ugyan, miért is gondoltál
volna rám?
Kis időn át, vigyáztál rám,
utóbb a múltba temettél.
És én így beszélek magam mellett el:
„Felejts el, Barátom komédiázni,
tanulj meg kacagni, sírni, ha kell!
Felejts a rosszhoz is jó képet vágni,
másokkal törődj, magaddal sose!
Higgyél még Barátban, hű Szeretőben,
higgyél az eskünek, higgyél újra!
Felejts el, Barátom komédiázni:
nem lehet minden csak komédia!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése